Milyen gyorsan is repülnek a napok, még legutóbb az otthoni nyári utamból adtam egy kis ízelítőt, s már azóta az évszak is változott! 

Eleibe szokásomhoz híven kezdtem neki a blogírásnak, hogy „hűűű namajd én ezt csinálom!”, mert mint ahogy a kedvesem is mondja, mindent olyan könnyűnek tartva, az azzal járó munkát lekicsinyítem, s komplex dolgokat egy-két szóval leírok, túlegyszerűsítem a megoldásokat... s hajlom arra, hogy csak egy oldalról közelítsem meg a dolgokat.

Most végre hetek óta egy kényelmes délutánom van, nem lusta, csak nyugodt, és olyan meghitt, és békés. :-) 

Kinnt már napok óta esik az eső, ezek az első esőzések a késő tavaszi esők után, s pont jókor, időben, mert vége a szőlőszüretnek, s az eső az kell, s így talán az olivaszezonban akad egy pár napsütéses hét...

Meg amikor esik, akkor nekem mindig olyan kedélyes a hangulatom... szeretem az esőzéseket, az eső illatát, s amikor a ház védelmében meghúzódva, behúzódva esetlegesen egy meleg teát szűrcsölve, vagy finom torta illatával az egész lakást betöltve egy jó könyvel a kézben( azzal amit már hónapok óta el akarnék olvasni), hát ennél jobb csak akkor van, ha még ráadásul kinnt olyan hideg van, hogy még a kályhába is be kell gyújtani, s közel annak tüzéhez, a melegséget magunkba szívni!

De persze most erről szó sincs, meg télen, ha minden jól megy és összejön az olivaszezon, akkor az efféle üldögéléseimre is kevés esély lesz ... ahahahhahhha  de azért akad és biztosan akadni is fog erre is idő, akkor legfeljebb át fog futni a fejemben az a gondolat, hogy már rég írtam a blogra, de olyan gyorsan fog szaladni, hogy csak azt fogom észlelni, hogy valami szellő megsímogatta az arcomat :-)

De közben rendeltem egy könyvet, mert már készülődök az efajta esti party-jaimra, ott a kályha mellett, vagy esetleg az ágyban két-három párnával fölpakolva... s már nagyon izgatottan várom, hogy elolvashassam Viktor Frankl írásait, bár szerintem olyan együltömben elolvasom könyv lesz. :-) (Mellesleg tőle már itt is, meg a facen is pubblikáltam részleteket!)

Szeptember közepétől minden egyes hétvégémet egy itteni étteremben töltötöttem és töltöm, tányérmosogatással! Reggeltől estig, majd mégegyszer reggeltől estig, ami valószínűleg, most a lakodalmak befejeztével szünetelni fog, de olyan semlegesen állok hozzá, ha van, akkor jó, ha nincs, akkor is jó! Közben meg egy pár napot szüretelni is jártam, meg persze anyósoméknál a szokásos munkák... Ez évben értelmesebben szerveztem meg az őszi szezonomat, mert nem vállaltam az erőmön túl!

...Mert szezonokban gondolkodom... s persze jó az állandó munka, de így a szezonok lehetővé teszik számomra, hogy mind dolgozzak, mind háziasszonykodhassak, s megélhessem a kreatívitásomat is, tehát hogy kötetlenül és szabadon foglalkozhassak különböző dolgokkal... mintahogy lánykoromban is szívesen rajzolgattam, s ragasztottam mindenfélét a falra, szárazvirággyűjtemény, meg miegymás kacatok, úgy most is már vár rám egy csomó félretett anyag arra hogy összehozzak velük valamit... meg hogy rendbe tegyem :-)))

Sajnálom, hogy amikor otthon voltam Magyarországon nem készítettem több képet, mert olyan kevés anyagom van (mostanában próbálkozom albumszerkesztéssel is), s igaza is van annak Aki ezt megjegyezte, de vagy megélek egy helyzetet, s jelen vagyok, vagy szemlélőként fényképezek... a kettő nem megy egyszerre... tehát mint pl a facen pubblikált fényképek sokasága csak arról árulkodik, hogy mintegy szemlélőként (kivülállóként) vettem részt a „buliban”, s azzal szórakoztattam magamat, hogy fényképeztem... mert más szórakozás nemigen volt... a Franci unokahugának az esküvőjén külön ültettek bennünket a fiataloktól, ráadásul egy olyan asztalhoz kerültünk ahol nem ismertem senkit, s egy két kellemetlen argomentációnak hallgatójaként igazából nem sok kedvem volt az egész hercehurcához, férjem idem... meg eleve nem vagyok a színházkodás híve, az a sok fölösleges kiadás...és hercehurca... bocsássatok meg, de csak arra szolgál, hogy flangáljon vele az ember, mindenféle tartalom nélkül... én a kicsi, az egyszerű és az őszinte híve vagyok... tehát amikor nem jók a képeim, meg kevesek, az még magában nem jelent semmit, sőt, talán azért is hiányosak, mert volt jobb dolgom annál, hogy fényképezzek, s fontosabbnak tartottam azt, hogy jelen legyek, mint hogy képeket készítsek!!!

Annyira örülök, s olyan boldognak vagyok, hogy mégha egy kicsit érzelmektől fűtöttnek is tűnik ezen megnyílvánulásom, de mégis meg akarom osztani veletek, kedves olvasóim, akik közt remélem, hogy ott vannak a családom tagjai is! Tudom, hogy jobban szeretnétek, ha külön-külön írnék, de számomra így sokkal könnyebb, mert akkor mindenkinek lényegében ugyanazt kellene elmondanom, csak más hangnemben, itt viszont általánosan a magam nyelvén fújom a mondókámat! De mint ahogy írni szoktam, most is írom, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem várom a választ! Persze, hogy várom! Amiként megnyitom előttetek az kisablakot, hogy egy kis betekintést nyerhessetek a mindennapjaimba, s hogy legyen egy képetek, hogy mégis hogy is vagyok, ugyanúgy mint egy személyes levelezésnél, várom a visszaválaszt! (legalább egy rövidke mondat erejéig)

Most egyenlőre ezzel zárom is a soraimat, s sok puszi!!! :-)))

By Zs.

Magyarországról jöttem...

...mesterségem címere...

Írónő

(legalábbis jelen pillanatban)

    Nos, igazat adok mindannyiótoknak, akik már hiányoltátok a beszámolóimat, mind a blognak a frissítését, mind az otthonról (Magyarországról) hozott élmények megosztását, s valóban már éppen itt van az ideje, hogy leüljek s nekikezdjek ezen mondókámnak.

  Ezen kevés idő, amit otthon töltöttem nem lett volna elegendő arra, hogy mindenkit végiglátogassak, így már a kezdetektől döntött tény volt, hogy a Koppánymonostori menetelemen kívűl csak a szoros családlátogatás fér bele. 

Azt hittem, hogy immáron az idők változtattak hazaszeretetemen, s nem kapott volna el a nosztalgia, ahogy magyar földre lépek, de tévedtem... az a tipikus magyar levegő... a magyar táj (mégha az első körutam Budapesten is történt)... már megérkezésem pillanatától igyekeztem kinyitni érzékszerveimet, s magamba szívni a lehető legtöbbet, s felszippantani mindent amit lehet, s az egész utazásomat szinte a Carpe Diem-mel megélni, persze nem abban az értelem, hogy élj a mának, s tedd mindazt a hülyeséget amit megtehetsz, hanem én már tudtam és ismertem már indulásom előtt az utazásom céljait és okait, s abban kívántam oda menni, oda, ahol szívesen látnak, s mindazt megenni, amit szívből elém raknak...

Az evésről az jutott eszembe, hogy a megérkezésem első napján egész nap szinte nem ettem semmit, s amikor végre kb 21 óra körül rátaláltam a szállásoltatóm lakására, Erzsi mamára (írom, mert nincsenek titkok, s immáron minden mindenki számára azt gondolom hogy eléggé világos... mert még magam sem tudtam miként alakulnak a dolgaim, de már mindenki a nagy távolságokból is nagyon fújta a nótát, tehát ne legyenek sértődések, hogyha mint első számú illetékes megengedem azt a luxust magamnak, hogy nevén nevezzem az embereket és a dolgokat.... így előre is köszönöm szíves megértéseteket ), s miután lemostam magamról az egész napos kóbászolásaimnak a szennyét, elém raktak egy adag töltött paprikát, amit ugye nagyon nagy illetlenség lett volna ha el nem fogadom ... tehát elfogadtam, de bánta is ezt nagyon a hasam ...

Jó volt Csepelen lenni, nem is mozdultam ki szinte semmit  (bár sem ott, sem máshol), s volt alkalmam egy kicsit összeszedni magamat, s felkészülni a továbbutazásomra is, a Koppánymonostori napokra ( amelyekről ha bővebben akartok tudni, akkor annak a hanganyagát a weboldalukon megtalálhatjátok)... könnyekkel köszöntöttek, de még én se gondoltam volna, hogy nem is olyan sokára megint visszatérek, s mint erődöm és bázisommá lett ezen csepeli pont az otthonlétem során.

Itt említenem kell a Bélát, az Adrit és a Davidot is, hát legyen, egyenlőre ennyi, nem hinném hogy szükség lenne hogy most velük kapcsolatban bármit is írjak, már ott megbeszéltük a megbeszélendőt.

A másik bázisom az a Magdi háza lett, Ásotthalmán, mert én a szülőktől függetlenül akartam egy másik visszavonuló pontot, amely választásom, számomra sikeresnek bizonyult... az első kicsit kétséges éjszakám után másnap olyan jól elvoltam ebben a régi dohos parasztházban, hogy ha az idő nem szorított volna, akkor egész nap ott kotlottam és nézelődtem- álmodoztam volna, nagyon tetszenek a régi parasztházak, régi paraszt dolgok, amint gondolom az általam pubblikált képekből is kitűnik... s nem az a szándékom hogy ezzel Ásotthalmát leírjam, de aki az én képeimet nézi, annak meg kell tanulnia elfogadnia az én szemszögemből  nézni a dolgokat. Az itt létem utolsó éjszakáján volt egy látogatóm is egy egérke személyében, akivel különös szóváltásra került sor (bár ezen találkozásnál nem tudom, hogy ki ijedt meg jobban)

Megemlítem a Samu mamát és az Andiékat, akik nagyon készségesen, szívesen és melegen fogadtak kitárt karokkal és készen arra, hogy mindig és mindenkor megvendégeljenek, s hogy minden egyes szükségleteimre válaszoljanak, s nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett a részetekről, s a szívünkben van az egész családotok, s mindig a legjobbakat kívánjuk nektek a család legkisebb tagjától (a Mátétól) a legnagyobbik (Feri) – bár a mama a legnagyobb, de hát a férfiak a vezetők és szeretném ezzel is megadni azt a megtiszteltetést aminek ki kell járnia a Feri írányába (amiben én magam is hiányos voltam), tehát szeretünk benneteket és köszönjük a szereteteiteket !

Anyáék is szíveskedtek felém, s csináltunk együtt (bár én inkább csak figyeltem) finom túróstortát, ami úgyszint nagyon jól esett, meg nem is gondoltam volna, hogy anya ilyen ügyes konyhaművész... az a gombás leves, az nagyon kíváló volt... nem is ettem még ilyen finom levest! Tényleg nagyon ügyi... s a Bogin viszont elcsodálkoztam, hogy milyen rendezett, s hogy mennyire ügyel a dolgaira, s örültem, hogy eljöttél Pécsre is, mert ezáltal is volt alkalmunk hármasban együtt lenni, ami nekem nagyon jól esett. S amikor megláttam a papát, hát a szívem szorult össze... drága papuska, de jó is volt látni, s úgy szemtől szembe csak azt sajnáltam, de nagyon, hogy tényleg csak egy röpke találkozás elejéig lehettünk együtt... jó volt hallgatni mondandódat (csak az Ufós dolgok azok amelyeket azért kihagyhatnánk), a bányászévek, meg mindaz a sok nehézség amellyel kis ember léttedre szembe kellett nézned, nagyon bátorító szavak voltak számomra is, s szükségem volt rá, köszönöm... s a körtét amit meg kaptam abból egyből kettőt még a Pécs- Bp vonatjáraton megettem, s majdnem fennt felejtettem a többit az asztalon, s vissza kellett mennem érte, mert hát nem hagyhatom csak úgy ott a papától kapott körtéket!

Persze ott voltak a többiek is, Gabó, aki főzött, a Gábor és a Gabi, a Nikit csak Skype-on keresztül láttuk-hallottuk, nekik is üdvözletem!

Norbi öcsém legújabb barátnőjével, azok vígasztaltak, amikor megérkezésem napján egy kicsit elpityeredtem, meg az ő telefonjáról küldtem a Francinak az üzeneteket, hogy mikor jöjjön fel a Skype-ra, hogy beszélhessünk, s apa, tudom azt hogy mégha kevés szavú is, de mindig ott van a háttérben, s köszönöm neki is azt, hogy egyrészt ő finanszírozta a pécsi utazásunkat, meg hogy tudom, hogy a netet csak azért kötötte be, hogy nekem legyen, amikor jövök, s tényleg jó volt vele is személyesen találkozni, s habár két teljesen különböző természetű emberek vagyunk, mégis úgy gondolom hogy nagyon sok mindenben egyet gondolunk, s kívánom neked, hogy minden jó és igaz gondolatod meg is valósulhasson számodra..

Most csak ennyit,mert már kifutottam az időből, s bár közlevél,de mégis nagyon személyesre sikeredett... várom privátban (vagy akár itt is) az ezzel kapcsolatos kérdéseiteket, válaszaitokat, hozzáfűzéseiteket...

By Zs.

Orvosság, gyógyulás

Olvasván Ádi írását, hogy mely kulcsszavak vezettek blogja kereséséhez, én is megnéztem, s számomra is meglepetést okozott, hogy a kulcsszavak azok az „orvos” és az „agyérelmeszesedés” volt, oly argomentumok, amelyeket, mégha nem is mint szakos ezen témákban, de érintettem.

 Hitem és meggyőződésem, hogy az emberi lény az a test- lélek- szellem egységéből áll, s amikor egészségről beszélünk akkor e három rész egészsége az, ami a teljes egészséget adja, tehát testi egészség, lelki egészség, és szellemi egészség, amelyekből pont ez az utolsó tényező, a szellemi lényünk az, amely minket különbbé tesz, s kiemel az állatvilágból, s az fölé helyez.

Tehát e megállapításom is egyértelműen tükrözi, hogy nem hiszek az elvolúciós elméletben (a semmiből létrejöhetett volna véletlenszerűen egy ilyen, a legkisebb mikroszkópikus méretekig is tökéletes élő világ ), amely egy önmagát ateusnak valló ember teoriáján és feltételezésén alapszik, s még reális ésszel is abszurdnak tűnő magyarázatán, amely immár mint elfogadott alapigazság, az embert az állatok szintjén emlegeti, megtagadván annak szellemi létét, amely sokszor az ember frusztrációjának az alapja, amely negatívan befolyásolja mind a lelki, mind a testi tényezőket. (Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy valakinek nem lehetne csak testi betegsége, de legtöbb máj és gyomor problémákat vissza lehet vezetni egészen a szellemiig, ugyanúgy mint a lelki gondok , mint pl. a szerelem állandó hajkurászása, vagy a mások elfogadásának, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés osszesszív keresése is visszavezethető szellemi problémákra.)

Mint szellemi lények van mindannyiunknak lehetősége visszatérnie az eredeteihez, Alkotójához, akinek Szelleme által a mi szellemünk megtalálhatja az egészségét, egységét, helyét, s mindazon betegségeinek az eredetét és orvoslását, amelyek elnyomják, nehezítik és megkötözik a életét,

vagy egyszerűen hogy rátalálhasson, megélhesse és betölthesse életének értelmét.

 By zs.        

NOS, IGEN, EZZEL A TÉMÁVAL ELISMEREM, HOGY KEMÉNY FÁBA VÁGTAM A FEJSZÉMET.

Újra elővettem ezen írást, s kicsit átolvastam, mert csak apró részleteket emeltem ki belőle, de egyébként a Facebook-ra is raktam föl Viktor Frankl-tól jövő gondolatokat...

 - Sok ember számára a halál értelmetlenné teszi az életet, hiszen „miért tegyek bármit is, ha úgyis meghalok”. Szerencsére a legtöbb ember, ha nem is képes meggyőző magyarázatot adni erre a kérdésre, mégis élete által bizonyítja, mintegy éli, hogy van értelme az életnek a halál tudatával együtt. –

- Gyakran halljuk: „milyen szörnyű, hogy ilyen fiatalon halt meg!” De egy életrajznál nem a hossza felől érdeklődünk, hanem a tartalma felől. „Soha nem tudunk egy emberélet hosszából annak értékességére következtetni.” –



Az élet végességét mint egy élethez szervesen hozzátartozó elemet fogadjuk el, törődjünk bele, és ezzel folyamatos értelemmegvalósításra sarkalljuk magunkat.


A haldoklás

Az élet értelemének kérdése a halálos ágyon fekvőknél szinte mindig felmerül. A leélt élet helyes szemlélete lehetőséget ad a kedélyes hangulatra még ebben a helyzetben is. Amikor  azzal szembesül valaki, hogy élete tele van az örökkévalóságba beírt csodálatos tettekkel, az oldja a halálfélelmet és a halállal kapcsolatos rossz érzéseket. Minden ember életében számtalan értékmegvalósítás van. Tanulni, elvégezni egy iskolát, dolgozni, felnevelni egy gyereket, gondoskodni bárkiről, rendben tartani egy háztartást, elvezetni egy vállalkozást, tenni az egészségért mind-mind értékek. A körülmények meghatározzák a megvalósítható lehetőségek körét, emiatt egy-egy hétköznapi cselekedet a leghősiesebb tett lehet valaki életében. (Például az alkoholista szülők gyermeke nem lesz alkoholista.)
A halálos ágyon is van értelme az életnek. Kiváló példa erre Frankl egyik esete. Egy nővér, aki egész életében másokról gondoskodott, ágynak esett és halálos betegséget állapítottak meg nála. Komoly fájdalmai voltak, és ugyanabban a kórházban feküdt, ahol addig dolgozott. A betegsége miatt már nem tudott gondoskodni senkiről, és úgy érezte, az élete értelmetlenné vált. Frankl beszélgetett vele, és rámutatott, hogy most is szükség van őrá: példát tud mutatni betegtársainak, családtagjainak azzal, hogy méltósággal viseli szenvedéseit. Az élete ismét értelmet nyert, és a kórház betegeit segítette továbbra is, csak más módon. Biztató szavakat mondott nekik, szeretettel nézett rájuk, majd egyszerűen csak azzal, ahogy elviselte fájdalmas betegségét.
Mi az ember?
Az a lény, aki mindig eldönti, mi lesz a következő pillanatban, és ez még a halálos ágyra is vonatkozik.

„Hogyan ismerheted meg önmagad? Szemlélődés útján semmiképp. Próbáld meg tenni a dolgodat,s megtudod, mi rejlik benned. S mi a dolgod? Amit egy nap megkövetel.”
Goethe

Nos, ezt is a már említett web-oldalról másoltam be, ami valószínűséggel nem is Frankl-nak a saját tollából származik, hanem valakinek a tézise, aki feldolgozta Frankl írásait…

TEHÁT: Itt nem arról van szó, hogy hagyjuk figyelmen kívűl a halál kérdését és témáját, ellenkezőleg, mert előbb vagy utóbb ezzel mindannyian valamilyen formában szembesülünk, s másrészről mégha nem is szembesültünk, de nem tudjuk, hogy mit tartogat számunkra a jövő , viszont van egy határ, ahol van egy személyes stoptáblánk, hogy eddig a Te földi életed, s a lehetőséged, hogy megéld a megélendőt, s a cselekvéseink mintegy bizonyságokként beszélnek rólunk, amely által volt egy adott lehetőségünk megélni  emberi mívoltunkat

S az emberi életnek mindig és minden körülmény között van értelme, s mindig az adott körülmények függvényében mindenkinek elhívása és személyes felelőssége ezt megélni, mindenféle másra hivatkozás nélkül… nem okolhatom a másikat azért, ha én nem töltöm be a rám eső “részt”… nem hivatkozhatom arra, pl hogy valakinek a hibájából kerültem egy bizonyos szituációba, tehát, így megvan a felmentésem és minden okom arra, hogy  nem törekszem egy tisztességes emberséges morális életre magam és mások irányába… saját testtel- lélekkel- szellemmel rendelkezik minden egyes ember, saját feladattal, felelősséggel, elhívással, és szabadsággal rendelkezik, és módjában áll a választás is, hogy ezt betölti vagy sem… de nem azért mert hogy a körülöttem levő emberek nem töltik be igazán és feddhetetlenül a saját emberiségüket hogy evégett én bármiféle felmentésben részesülnék… persze itt benne van a pakliban az is, hogy sokszor és sokféleképpen tévedünk is… de ezen pshicoterapeuta felhívja a figyelmünket arra is, hogy ne a múlt hibáin és bűnein rágjuk magukat, hanem kezdjük el végre megélni a jelenünket a jövő felé koncentrálva…

Kb-ra ez az amit így első elemzésre a talált írásokból leszűrtem… ajánlom irodalmának a keresését…, így magát a terapeuta személyét is jobban meg lehet ismerni, s tudván azt, hogy Ő maga megjárta a koncentrációs tábort, ahol elvesztette szüleit és feleségét is, még mélyebb tartalmat ad írásainak, felfogván azt, hogy mindarról amiről ír, első személyben a saját bőrén megtapasztalta.

Az esküvőnk se volt átlagos, legalábbis a „ceremóniás” része, mert  a házasságunk megkötése gyorsan és szűk családi körben zajlott, míg az ÚrIsten előtt  hivatalosan kimondott igenünket a nagyközönség előtt akartuk megtenni,  a lehetőségeink limitáltsága végett csak valami nagyon kis dologra számítottunk, de mégis apósom felvállalta magára annak megszervezését, s 3 nap alatt megszervezte az éttermet, míg mi meg körbeszóltunk, hogy mindenkit szeretettel meghívunk...

Tehát az esküvői ruha, Franci kölcsönöltönyben, én meg egy tavaszias egyszerű ruhában (amely sajna a mosás után összement és hasznavehetetlenné vált)...

De a hajamhoz a barátnék hívtak fodrászt, amivel jó későre húzott az idő (szokásomhoz híven), s majd másfél órával később értem az esküvő színterére... már azt hitték, hogy meggondoltam magamat... de a hajam az mégse jött össze, legalábbis nekem nem tetszett, mert túl cifra volt...

Fényképek sajnos nem  készültek... senki se gondolt arra... fényképészt meg nem hívtunk...

Viszont egy kölcsönkamerával készítettünk filmet... a ceremóniát felvették, majd utána meg az étterembe én meg a Franci felváltva regisztráltunk... tehát egyben a sok finomságból nem sok mit ettem...

Tánc meg az egyebek legalábbis részemről elmaradt, a Franciéról meg méginkább, de nagyon jól elvoltunk...

Ja, igen, akik a hivatalos formákhoz vannak kötve, azok el se jöttek, mert ugye nem volt elég idejük arra, hogy új ruhát vehessenek...

Meg a haverok pénzt szedtek számunkra, amiből hazautazhattunk, s egy kamerát is vettünk.

Persze beszámolómat csak a külsőségek ironiájára koncentráltam... de ezen felül nagy és lényeges tartalma volt, és életem fontos fordulópontja, s ne tévesszen meg senkit a laza külső, mert annál sokkalta komolyabb volt a belső döntés és mindazon felelősség amellyel e napon kijelentettük hivatalosan is, hogy innétől tovább immár együtt, egy Szellemben.

Meg szeretnèk osztani egy gondolatot egy a hetekben àltalam keresett tèmàbòl:

Frankl szerint a halál éppenhogy értelmessé teszi az életet, mivel végességet ad neki. Ha halhatatlanok lennénk, a végtelenbe tolhatnánk a cselekvéseinket. Így mivel nem ismerjük életünk végének időpontját, minden pillanatban törekszünk – jó esetben – a tőlünk telhető legjobbat tenni… „Mert az ember hasonlatos a szobrászhoz, aki a formázatlan követ vésővel-kalapáccsal dolgozza meg, mígnem az anyag formát ölt. Az ember is feldolgozza azt az anyagot, amit a sors szállít neki; egyszer alkotóan, másszor megélően, ismét másszor szenvedően az ember arra törekszik, hogy életéből annyi értéket »kovácsoljon ki«, amennyit képes.” …” Egy leélt élet értékeit keressük, ne a be nem teljesült lehetőségeit! Emlékezzünk a félig teli pohár esetére!
Az élet végességét mint egy élethez szervesen hozzátartozó elemet fogadjuk el, törődjünk bele, és ezzel folyamatos értelemmegvalósításra sarkalljuk magunkat.

....Logoteràpia: Viktor Frankl....

     Köszönöm azon visszaválaszt, amit kaptam, tényleg jól esett!!! :-)))

     Ezek a meleg napok teljesen elveszik az alkotóképességet..brrr... persze jó, amikor fürdőzésre vágyik az ember, de munka közben eléggé zavaró az hogy állandóan csöpögök az izzadtságtól. Hihi (eléggé nyers tanyasi fogalmazás, megy ám! ) - meg a vérnyomásom is jól lecsökken és csak szédelgek... igazán elememben tavasszal meg ősszel vagyok!!!

    Örömmel végeztük az utolsó igazításokat a házacskánkban Francival, az erre a nyárra tervbe vett munkálkodásokat befejeztük (legalábbis ami a házon belüli javítgatásokat illeti), régi ház, állandó javítgatások kellenek, de egyre kedvesebbé válik az évek során, ha visszagondolok arra, hogy az első évben az ágyba csöpögött az eső a téli időkben... már fűtés hiányában hideg és nyirkos volt, de az ágy még annál rosszabb :-))) mára már csak elvigyorogjuk ezen régi emlékeket, ugyanúgy, mint amikor egyszer a kutyáknak főztem a hentestől kapott maradványokat, s ledőltem egy kicsikét, s elfelejtettem, s elaludtam, mire pár órára rá a Franci ment a konyhába, s olyan füst volt bennt, hogy amikor kinyitotta az ablakot, akkor az utcáról azt hitték, hogy tűz ütött ki... haggyám az egész konyha milyen lett utána... még jó hogy nagyobb baj nem lett belőle...

Visszatérve a még egykor felvetett argomentumhoz, időközben én is eljutottam a fogorvoshoz...

 még akkoriban mindjárt felvettem a kontaktust a dokival, de kihagy neki egy kicsikét a memóriája, mert vissza kellett volna, hogy hívjon, de nem hívott vissza, így elmaradt az azonnali „találka”, mígnem rá egy hónapra, ha nem többre, letört az egyik fogamból egy darab zománc, ami arra késztetett, hogy azonnal elmenjek vizsgálatra, de közben meggyőzött a Franci, hogy az ő dokijához menjek. Én akihez előtte jártam ismerősöm, s evégett is, hogy inkább hozzá akartam menni, de a Franci dokija az meg valóban jó orvos, s mivel nőtt egy fogam a szájpadlásomon plusszban, amire az én dokim a fogszabályzót javasolta, ami sok idővel és pénzzel jár, így beleegyeztem abba, hogy ehhez az új orvoshoz elmenjek, mivel szerettem volna ezzel kapcsolatban hallani egy profi véleményét.- ami meg az volt, hogy igen, miért is ne lehetne kihúzni, sőt... de közben meg kiderültek más dolgok is... egyik fogamról amelyikről az immárom volt fogorvosom azt mondta, hogy még kicsi a lyuk,  várjunk annak a tömésével, nos épp azt kezelem, ki kell idegteleníteni (vagy hogy mondják), tehát lényegében egy csomó plussz munkát, s egy egykor ép fog elhalását köszönhetem előző orvosomnak... tehát mennyire fontos a rendszeres ellenőrzés egy megbízható és jó doktornál!!!

S mivel már rég írtam, s ígértem, hogy azért beszámolok az itteni dolgokról, hát legyen!

Itt tombol a fülledt meleg, s sokszor még az éjszakák is álmatlanul telnek emiatt... s az időjárásjelentés szerint várhatóan ez lesz a jellemző mind júliusban, mind augusztusban...

Akadt egy hetes „földi” munka, az articsóka gyökerét szedtük fel, ugyanis az megsokasodik, s egyből 4-5 is lesz, amit felszednek, megtisztítanak, egy részét eladják, egy részét meg újraültetnek. Tehát egy időben ezzel voltam elfoglalva, ami mégha csak 6 órás munka, de mégis kiszívja az ember energiáját, s fáradtan nem találok ihletet arra, hogy alkossak (s az írást is az alkotások közé sorolom :-) )

Aztán meg az újdonság, hogy egy itteni étterembe hívtak helyettesíteni (esküvői alkalmakon), s nem lenne rossz itt dolgozni, mert 5 percre van tőlünk, s bár hétvégenként lenne a munka leginkább, de az egész hetem szabad lenne, míg a kereset a végén felérne annyival mintha hétközben dolgoznék félidősen.. persze ezek csak ilyen gondolatok, amelyek addig állhatnak fenn, amíg Franci nem talál valami állandót, mert engem idegesítene az, hogy hétvégén, amikor együtt lehetnénk, akkor én meg dolgozni megyek... tehát mégis inkább valami másra pályázok, de amíg nincs más, addig, nos, megelégszek azzal ami van... mellesleg örömmel nézek magam elé, hogy sokszor mégha keskenyke utacska, de van egy ösvény, s magam elé nézve láthatok egy utat, amely a mienk, amelyet lépésről lépésre felfedezhetünk, ahol megvan minden szükséges...

mint egy labirintusban, ahol megvan az adott útvonal, de ahol útközben fel lehet szedni bizonyos kincseket, amelyek szükségesek ahhoz hogy elég energiával kijuthassunk a labirintusból, és persze maga a kincsre találás is bíztató, mert egyben azt is jelenti, hogy a jó úton vagyunk. :-)

Az akarás az megvan...

S a téma se hiányzik...

Csak sokszor az idő és más dolgok előnybe helyezése...

Fontossági sorrendek...

Meg mégha blogba kezdtem, akkor se szeretném az életemet nyitott könyvként kezelni...

Más argomentumok se hiányoznak... csak ki tudja, hogy kit és mennyire érdekel...

Tehát így, limitáltan az általános témáknál maradnék... bár ezekben a hetekben akadt tennivaló, s felmerültek másféle kérdések, témák, privátban, tehát hanyagoltam a monológ dumát, mégis látván, hogy van, akiket érdekel mondanivalóm (mégha nem is fűznek hozzá megjegyzéseket), így szeretném rendszeresebben is tudatni legalább azt, hogy köszönöm, jól vagyok. És ha nem is írom, de hadd legyen már benne ebben automatikusan a kérdés is: És ti??? Persze hogy erre nem itt várom a választ (bár itt is lehet), privátban az iwiw-en is fennt vagyok, s van email címem is... meg esetlegesen össze is hozhatunk egy találkát a Msn-en vagy a Skype-on...

Hogy vagytok?

Mi újság Magyarországon? Vidéken? Szegeden, Pécsen vagy Budapesten?

 Bár leginkább vidéken és Szegeden...kérdezném? HOGY VAGYTOK?

Így a hetekben végre meglett az első fürdőzés is!

Még az első időkben, bevallom, nem nagyon voltam oda a tengerért (mindaz a sós víz, ami csípi a szemet, meg a meleg!), de mára már ez is részemmé lett, s szeretek időnként lemenni a partra, mert elég közel is van 20 perc (kocsival), és lennt vagyunk, s főleg így a szezon kezdetén, amikor még nincsenek telve a partok, s még nincs az a fülledt meleg tipikus augusztusi levegő!

S, így kettesben lehetőség hosszas beszélgetésekre, meg persze játékra! Sétákra a partszélen, miközben egy-két hullám kicsap, meg elmélyülve gondolatainkban csodálni a természet szépségeit, a tenger hatalmas erejét,  Isten alkotását... máskor meg a hullámok közé vetni magunkat, vagy kagylókat keresni a homok alatt...

Sok boldogságot kívánok minden házas, és házasodó részére, s legfőképpen Edinának és Endrének, akik ma házasodtak, akik már egy ideje, hogy meghozták életük ezen fontos döntését, s ma hivatalossá is tették!!!

Bár ezen blog személyes, s itt  van lehetőség közbeszólni , megosztani dolgokat, de mégsem kívánkozom megosztani, vagy nagydobra verni olyan dolgokat, amelyek személyes ügyek, s ezt írom azok felé, akik kicsit visszásan tartózkodnak eleve a blog-írástól, hát haggyám azon való személyes megnyílvánulástól ...

Míg egy esküvő megkötése az pubblikus megnyílvánulás, a nagypubblikum előtti szövetségkötés.

 – Hát szívből kívánom számotokra a legjobbakat!!!

S ezen témánál maradva megvallom (bár eddig se volt titok), hogy életem egyik legjobb dolgai között van házasságom, házasságunk, s valóban sok pozitivumot tartalmaz a házasélet, persze, ha meg van élve a megfelelő keretek között, s meggyőződésem, hogy mint egy ház építése, amely kezdődik az alapokon, majd a falak felhúzásán, s a tető felrakásávál se fejeződik be az azon való munkálkodás,mert utána is állandó karbantartással , folyamatos takarítással, időközönkénti meszelésekkel, az idővel elhasználódott dolgok javításával jár ... de mintahogy egy ház biztosít, védelmet, meleget, egy saját teret, helyet pihenésre, felüdülésre, a saját személyiségünk megnyílvánulására, de mindenesetre egy nagyon pozitív és biztos érzést rejt magában ez a szó: ház, házam, lakásom, otthonom.. , ugyanúgy a házasság is lehet és jelenthet, s kell, hogy legyen, számunkra valóban egy meleg fészket, ahol két de mégis egyfajta madárka költheti a tojásait...

Persze ez egy sokkal összetettebb téma annál, hogy egy- két szóval le lehessen írni,  s végeérhetetlen témákkal lehetne beszélni arról hogy mi is a házasság, meg mi nem, meg mire alapozódik, s hol vannak a határai, meg miben nincsenek határok, meg mik az abban jelenlévő szereplők feladatai, felelősségei, s mik nem... de ma egy örömünnep van valakik számára, akiknek van egy alapjuk amire ketten együtt úgy döntöttek, hogy közösen kívánnak arra építkezni, amelyhez sok sikert kívánunk!!!

Most hogy már ennyi ideje, hogy nem írok semmit, mindenféleképpen akarok egy pár sort írni, mert szándékom megtartani e blogot, csak a jó idő beálltával itt is besűrűsödtek a teendők. Már egy pár hete, hogy a nagyinál meszelünk (Franci meszel leginkább, én meg utána takarítok)

Tehát a beszámolókat addigra tartogatom, amikor megpihenve a munkáimból összegezhetem az eltelt napok dolgait.

Addig is üdvözletem mindannyiótoknak!

     Ezen a napon megint korán felébredtem, bár ezúttal nem a szokásos „ha egyszer felébredek, utána nem jön álom a szememre” esetről volt szó, hanem a Franci jajjgatására, ugyanis történt valami a kezével, amit már tegnap fájlalt, de ma éjszaka meg úgy ébredt, hogy mozdítani se bírta, s be volt dagadva. Reméljuk, hogy semmi komoly, de egyenlore a rendelési időt kell, hogy kivárjuk, amely az ő orvosánál fél tizenegykor kezdődik! Kicsit furcsák az itteni orvosi beosztások, bár van éjszakai rendelés is, amely este nyolctól reggel nyolcig tart, de onnan meg egyből Sassariba kűldenek (tőlünk 10-12 km-nyire), vizsgálatra, ahol meg ott a fél város: egyszer volt szerencsém ott várakozni, akkoriban a pálma tüskéje belement, s kezdett egyre befelébb sűllyedni a Kekko combjába... odaértünk fél tíz környékén, s hajnali egy után ráuntunk a várakozásra, mert még egy pár órás ottlét volt kilátásban, tehát az a legjobb, ha kivárjuk a rendelési időt.

A nagyi is tüdőgyulladást kapott, amit reméljük, hogy hamr kihever! 2 hete töltötte be a 86. életévét,de ennek ellenére mindig telve energiával, állandó és hasznos segítség anyósomnak, ugyanis a nagyi feladata a reggelenkénti zöldség – gyümölcs rendezés anyósom élelmiszerboltjában (amely hajdanán a nagyié volt), meg az ebédet is ő készíti a családjuknak, így könnyítvén anyósom munkáját, egyben hasznossá tévén önmagát, s jobban szüksége van arra a nagyinak, hogy segíthessen, mintsem az ő munkájára, bár ezzel nem akarom lebecsülni, sőt tényleg van mit tanulni tőle, és neki is nagy része van abban, hogy a bolt megy, s a faluban náluk található a legszebb zöldség meg gyümölcs, mert válogatott szép áru, amely mindig általa van ellenőrizve s tárolva a bolt zárása után.

Jól kijövök a csaladdal, anyósommal, tényleg etéren nincs semmi okom panaszra: szeretettel elfogadtak, s mindenki a sajátjával foglalkozik, nem szólnak bele a dolgainkba, s a kezdetektől meg lettek a tisztességes határok. Általában vasárnaponként anyósomékhoz vagyunk hivatalosak ebédre, ami sokszor jó is, főleg ezen kicsikét válságos időszakunkban ez a gesztus is nagy segítséget jelent, s remélem, hogy egyszer én magam is lehetek támaszpont a remélhetőleg eljövendő gyermekeink felé, bár talán az lenne a legjobb, ha nem kellene támaszpontnak lennünk, mert akkor az azt jelentené, hogy maguk is képesek jól elboldogulni, de ha netán mégis, akkor tudhassák, hogy mindig ott vagyunk a számunkra elrendelt helyünkön, s hogy számíthatnak ránk.  Na de hagyom az ábrándokat, egyenlőre, s végre ideje is, hogy nekünk ne legyen többé szükségünk támaszokra,  végre boldogulni tudjunk, s esetlegesen mi lehessünk azok akik vendégül láthatják  őket.

Egykor lattam egy musort a tv-ben, amin lesokkoltam, s az allattenyesztesrol, helyesebben azok "kalitkaban" tartasarol szolt, a jobb minosegu hus erdekeben.

A  borjukat akkora ketrecekbe teszik, hogy ne tudjanak megmozdulni, igy a husok finom es feher marad, mint a kisebbeknek.

Ezt elmeseltem egy ismerosomnek, aki beszamolt egy tyuk-tenyeszetbeli elmenyeirol.

Ahol meg az a cel, hogy minel tobbet tojjanak, akkora ketrecben, ahol epp elfernek, s a lampakkal, amelyek ejjel-nappal mennek, hogy a tyukok aktiv allapotban maradjanak.

      S igy valoban megengedhetik maguknak azt, hogy ezen tojasok lenyegesebben olcsobban beszerezhetoek legyenek!

Neha elgondolkozok azon, hogy sokszor amikor hallani lehet a hirekben, hogy igy meg ugy bannak az allatokkal, akkor ezek kozott szinte sohasem beszelnek azon allatokrol, amelyek az ember fogyasztasara vannak... pedig szegenykek, legalabb e rovidke eletukben lathatnanak jobb napokat!

Anyak napja…

Immaron tul ezen a napon,  megis szukseges, hogy ezzel kapcsolatban irjak, s letegyem tiszteletemet az anyaknak, ezzel nem teszem ervenytelenne az elozoekben mar ezzel kapcsolatban irtakat, s szamomra igy, es ekepp lesz ezen unnep egy napon, amikor en is abban az ajandekban reszesulok, hogy anya lehetek… de igaza van annak aki a szememre veti, hogy sokszor ertelmetlenul tulpolemikazom a dolgokat … hat igen, nekem is van meg mit tanulnom, s remelem egyszer csak kesz, s egesz ember leszek!

Tehat ujrafogalmaznam az ezzel kapcsolatos mondandomat:

Amikor anyara gondolok, akkor mindig az o illata jut eszembe, s ugy a gyerekkori elmenyeim s emlekeim kozott szemem ele otlik az o olelo keze kozott lenni, s erezni illatat, meg a meleg dunci testet, amit mindig olyan jo volt erezni, ott,akkor a kezei kozott, mindig olyan biztonsagerzet ontott el… ezek voltak a legjobb pillanatok, amikor atolelt… majd amikor kicsit nagyobbacska lettem, akkor is ez volt a legjobb elmeny, meg amikor ott aludhattam az agyaban, s az ejszakai beszelgetesek, a sotetben, meg az esti hintaagyas dumcsik… kinnt a husben (igaz kellett a szunyogirto is!) Meg hogy mikent tudott mindent kicsinositani, amihez hozzanyult, ami kepeibol latvan igaz a mai napig is! Eszembe jut a zold ruszki biciklije is, legfobb kozlekedesi eszkoze, amitol mindig olyan izmosak voltak a labai! Majd a koleszos idokben, mint legfobb levelezotarsam es majdnemhogy baratnem (mert ugye bizonyos dolgokrol azert csak nem informaltam), meg hogy minden vasarnap elkisert a buszmegalloba, meg a vasarnapi keszulodesek… a tejberizs meg sok finomsag amivel probalt allandoan a kedvembe jarni…  koszonom anya!

Aztan nem akarom kihagyni a mamakat sem… sajnos az egyik az mar nincs kozottunk… de emleke orokre szivembe marad.

S a Samu mama, akinel meg akkoriban meg a postas lakasan ment a pizsama-party, bar a bulinak mindig az lett a vege, hogy regi fekete-feher filmeket neztunk, akkor nagyon nem szerettem, de most meg en is szeretem a regi filmeket nezni, amin a Franci nagyon ki is akad! :-) Meg volt egy fiokja, ami mindig teli volt ceruzakkal, meg tollakkal es radirral, s hazamenetelemkor mindig kaptam belole valamit! Tudod-e mama, hogy most nekem is van am egy ilyen fiokom!!! Teli ceruzakkal meg tollakkal meg radirral! Meg azok a jo kis tejfolos kenyerek amiket ott ettunk… csak a wc volt a balhes, attol nagyon irtoztam, legfokeppen mindig a rovaroktol feltem! Aztan meg hogy allandoan megszidott rendetlensegem miatt - mara mar ezt is megkoszonhetem! Sok sok puszi neked is! S Isten aldjon meg mindkettotoket!

udvozletem

Amiota nekikezdtem e blognak, rendszeresen gondolkodom azon, hogy mirol is irhatnek, s sokszor nem is a tema hianya az, ami akadaly. Eszembe jutott egy-ket tema, mint pl az anyak napja, vagy a majus elseje, amirol lattam, hogy EdemLegend rakott is fel irast, meg a jelen problemai, a jelen dolgai, meg aztan a multbol felbukkano egy-ket elmeny… 

-          Anyak napja: hat igen, ezzel a temaval kapcsolatban hallgattam mp3-at a caddik weboldalarol (ahonnan rendszeresen hallgatom s kovetem a fejlemenyeket), s azzal teljesen egyetertek, tehat ajanlom annak meghallgatasat, minden anyanak, mint anyak napi ajandek, de ezen felul valoban meg minden apanak, es gyereknek, mint ahogyan ott is hallhato, hogy ezek egyutt es szoros osszefuggesben leteznek, s letezhetnek csak …

-          A jelen problemai kozul egyen gondolkodtam a napokban, meghozza a kornyezetszennyezesrol. Hogy mikent es immaron visszafordithatatlanul szennyezzuk, s oljuk a kornyezetunket, igy onmagunkat is. Ugye itt kulonosen ismeretes a napolyi – mafia ugy, mindaz  a szemet korul forgo biznisz, de ugyanugy a tenger szennyezesevel, s a fantazma-hajok, meg a kulonbozo mindenfele gyanus anyaggal megpakolt hajok elsullyedese sem ismeretlen, akarcsak az Oceanban felfedezett hatalmas muanyag massza, amely az aramlatok sodrasatol tengeri szornyhez hasonloan vonagol a  partok fele … meg arrol a hatalmas mennyisegu gazolajrol ami a vizekbe keveredett … s ez csak mindaz, ami koztudott, mintegy a jeghegynek a csucsa…  Talan e temat, nagysaga es sulyossaga vegett, kulon a tobbi tematol tagoltan kellene megjobban hangsulyozni, de mondjuk ki oszinten, kik azok, akiket ez a tema valoban erdekel annyira, hogy kepesek lennenek evegett vagy ezert tenni is valamit?

E modern vilag es elet resze az elkerulhetetlenul sok szemet is… Sajnos…

-        

Aztan egy kicsit olyan ostoban temat valtok, szinte illetlenul, mert valoban meg kellene allni, mint ahogy a halottakat par percnyi csenddel tisztelik, talan itt is kellene egy par percnyi csend a mi haldoklo foldunk, allat es novenyvilagunk fele, egy olyan csend ahol nemcsak siratjuk az elveszettet, hanem elgondolkozunk, hogy mit tehetunk a meg megmentheto fele… s tenyleg szomoru dolog, s igy ezen gondolkozva eszembe jottek meg mas ennel meg szomorubb dolgok, eszembe jutvan mindazon helyek, ahol emberek uldoztetese es kinzasa napi tema!!! Vagy mikozben mi epp telizabaljuk magunkat, van aki epp abban a pillanatban kimul az ehsegtol(s ezzel kapcsolatban inkabb ugy dontottem, hogy jobb, ha nem is rakok fel kepeket)… Ajajj, micsoda vilag! Persze ezzel nem lelkifurdalasokat meg egyebeket akarok kelteni, de azert azt hiszem ennek sulya meguli a gyomrunkat… hova tartunk, merre sodor bennunket az aradat?  S mi ebben a mi szemelyes felelossegunk?

-          De megsem tudok temat valtani, mert serto, illetlen es szemermetlen lenne, kozvetlenul itt es most masrol beszelni, igy inkabb csak ennyivel zarom a sorokat.

https://www.youtube.com/watch?v=jnPXSkQOTLI

https://www.youtube.com/watch?v=nU4BiUJYgks&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=V3jADbn87ec

Mikozben mas blogokon lapozgattam, s nezelodtem, rajottem arra, hogy mennyire is kinlodhat az ember, ha hosszu es veg nelkuli irasokat talal maga elott, amelyek akar erdekesek is lehetnek, telve tartalommal, de megis ezen irasoknak elsosorban konnyen emeszthetoeknek kellene lenniuk, mindenesetre, hogy nagysagukkal ne uljek meg az ember gyomrat...

Az “orvos a csaladban” irast elsosorban onmagamnak cimeztem, mar ami az egeszszegugyi reszet illeti, s mintegy erdekessegkent szantam ezen oldalra, viszont azt hiszem mindenki szamara elgondolkoztato… persze ha keszek vagyunk egyaltalan arra, hogy meghalljuk annak uzenetet… mivel hogy most nincs itthon bekotve az internet, mentem anyosomekhoz, hogy felrakjam az irast, nagy lelkes lenduletek kozepette, hogy van egy jo tema a kezemben, mikor ott talaltam Antonella-t, egy 40 folotti kedves holgy, mondhatnam akar a baratne szot is ra, mert joba vagyunk, s egyszer-ketszer volt alkalmunk hogy egyutt elmenjunk valahova, meg dolgoztunk is mar egyutt, s munkajaban, velemenyem szerint, egy nagyon tisztesseges ember, aki epp anyosomnal takaritott (ugyanis hetente egyszer jon oda, hogy takaritson), mikozben beszamoltam neki a legujjabb fejlemenyekrol, hogy belekezdtem egy blogba, s igy megosztottam vele ennek tartalmat (legalabbis ez utolso iras temajat), s mikor beszamolom olyan temakat erintett, amelyek rea is vonatkoznak, akkor lattam mikeppen az egyik fulen be a masikon meg kiment az egesz, legfokeppen amikor a cigi elhagyasarol szoltam, s ezt meg is jegyeztem neki, mire o maga is bevallotta, hogy idokozonkent ebben lelkiismeret furdalasa van, de aztan nem tesz azert kulonoskeppen, hogy ezen ahelyzeten valtoztasson… majd szot valtottunk arrol, ami szamomra ebbol a temabol elsosorban megmaradt: az elethez eleg a keves(!!!), ahhoz hogy egeszseges eletet eljunk, nincs szuksegunk sokra! S nem tudnek Magyarorszagon velemenyt alkotni, mert immaron mar tul regota kinnt vagyok ahhoz, hogy a magam boren felmerhessem az otthoni dolgokat, helyzeteket, s amikor meg otthon voltam, akkor  nagyon gyerekfejjel nem ezen kerdesek voltak azok amelyek foglalkoztattak, viszont innen, Szardiniarol beszelhetek, s elmondhatom azt, hogy mikeppen is latom az itteni helyzetet es dolgokat, s szerintem itt meg most eleg az, hogy a ferfi dolgozzon! Elegendo lenne csak a ferfi munkaja ahhoz, hogy fenntartsa a csaladot, s biztositsa a csaladjanak a megelheteset, megadja a szuksegeseket a z elethez! De persze ez nem eleg… sem itt, sem masutt… mindannyian tobbet akarunk, s allandoan a tobb a jobb a szebb fele hajlunk, s az allando reklamok szlogenje szerint iteljuk meg azt, hogy mi a jo, s mi az, amit mi is akarunk…  itt nem a kapitalizmus ellen akarok hadakozni, inkabb csak a kicsiny csalad egysegenek a szintjen maradok… igaz, hogy igy szuksegesek lemondasok, de ezen lemondasok igazabol nem az elet ellen vannak, nem az egeszsegunkbol s az egeszsegunktol veszunk el ezzel valamit…  ha megvan a helyes sorrend… mert ugye sokszor a cigi, a sor, a kave meg a lotto az nem hianyozhat, de mindenfele gondolkozas nelkul lemondunk a gyumolcsrol meg a zoldsegrol … 

 Hozhatom az itteni peldat, amit a sajat szemeimmel tapasztalhatok, amikor latok bizonyos koltekezeseket, ruhat ruhara halmozva  a legujabb divat szerinti markas cuccok megvetelet, amelyeket aztan egy ket felvetel utan rajonnek, hogy nem is all jol rajtuk, vagy a sok gonc kozul nemelyiket fel se veszik, aztan evek multan raunvan, szinte alig hasznaltan megszabadulnak azoktol… (egyeseknek tobb tavaszi kabatjuk van, mint nekem fehernemum!) …  sok mas folosleges kiadas, s meghozza olyan kiadasok, amelyekre lenyegeben nincs is szukseguk, meg nem is hasznaljak es eszre se vennek, ha hianyozna, de viszont az a motto, hogy tartsuk a vilagnak a szintjet, hogy masokkal egy szinten legyunk, igy szuksegszeru a sok haszontalan dolgok halmozasa, amelyek sem plussz oromot nem adnak, sem semmifele szuksegnek nem tesznek eleget, viszont amikor periodikusan elerkezik az adofizetes ideje, vagy a felvett kolcsonok havi visszafizetese kamatostul, akkor az arra kenyszerit, hogy ferfi es no  egyutt gurizzen a nagy semmiert!!! S amikor szobajon a tema, vagy akar hallom a boltban az ehhez fuzodo beszamolokat, ugye, “miert is ne engedhetnenk meg magunknak bizonyos luxusokat”, “enelkul nem elet az elet”, “megerdemlem”, “megdolgoztam erte”… s eszre se veszik azt, hogy mennyivel bekesebb, kiegyensulyozottabb, egeszsegesebb, jobban beosztott es szervezett eletet elhetnenek, mindenfele kotelekek nelkul, ahol egy csalad intimitasa nem az anyagiakon alapulna, mert az asszony, a haz szive otthon lenne, s megadna azt a szukseges ferjvarast es tiszteletet, ami a haz uranak jar, s mindazt a gondoskodast es figyelmet, ami a gyerekneveleshez szukseges, mindazt a szervezest s egyeb aprobb tennivalokat, amellyel jol fel tudja dolgozni azt a penzt, amit a ferje mint nyersanyagot hazahoz, s ami arra var, hogy a haz asszonya atvaltoztasson csaladjuk meghitt feszkeben, mint elet! Persze, az efajta elet sokszor azt is jelentene, hogy a masnapos kenyeret is megbecsuli az ember, s hogy sok karos szenvedelynek, s a hetente egyszeri kiruccanasnak, meg bulizasoknak talan sokszor nem lenne meg a helye, de viszont van valami ennel sokkalta ertekesebb dolog, amelyre igy, s emodon tudunk ugyelni, s szem elott tartani, ami nem karunkra van, hanem arra is vezet, hogy van vagy lehet a csaladban egy “noverke”, aki ugyel a csalad osszes tagjanak az egeszseges eletere… persze,ehhez kell egy csalad is… de sajnos sokszor megvan ez a csalad, de amikor kozelebbrol annak tagjait megvizsgalod, akkor mintha idegenek lennenek egymasnak…

De visszaterve az orvos a csaladban irashoz, ha valoban azt vennenk, ami az elethez, s az egeszseges elethez kell, s ezen felul mast nem, akkor hirtelenjeben egy csomo plussz penzzel talalnank magunkat, amivel nem tudnank mit kezdeni, s egne bennunk a vagy, hogy azt valamifelekeppen elszorjuk… igen, mert mondjuk ki az igazat, hogy szeretunk koltekezni, s sokszor mindenfele motivum nelkul, mar akkor jol erezzuk magunkat, ha szorhatunk egy kis penzt, veszunk egy-ket hulyeseget, s maris jobban erezzuk magunkat…

Ne ertsetek felre, nem szandekom radikalis szempontokat felvenni eteren, s nem vagyok ellenere annak, hogy ha unnepelunk, akkor terult asztallal unnepeljunk, s nincs ellenemre a csinos ruha, meg egy szep kirandulas, meg egyebek… hanem inkabb csak annyit szeretnek ezzel mondani, hogy jo lenne idokozonkent merlegelni a dolgainkat, egyreszt magunk merlegre allni, s koltsegeinket, vasarlasainkat, eletunket, haztartasunkat, csaladunkat, meg ugy altalaban mindent merlegre tenni, s azt realisan, s oszinten felmerni… milyen nehez is onmagunkat merlegelni, szamomra ez olyan radobbenes szeruen tortenik, mar amikor tortenik… vagy legtobbszor masok velem szembeni elegedetlensege vezet arra, hogy felmerjem onmagamat, vagy meg tobbszor rovid porazra szabott lehetosegeink azok amelyek mint maximum sulykent szolgalnak, amelybe bele kell, hogy ferjenek mindazon dolgok, amelyeket fel szeretnek tenni a merlegre, igy sokszor csak probalkozok, szamolgatok, mennyi is lenne a merlegen, s nem egyszer dontok amellett, hogy anelkul konnyebb lenne a suly, s hogy lenyegeben kevesebb szukseget elegitene ki annal, mint amilyen sullyal rendelkezik.

Jo rendszeresen merlegelni a dolgokat, s felmerni azokat, nem a pillanatnyi oromok mamoratol vezerelve, hanem egy kiszelesitett latasban  felmerni , hogy mikeppen hathat ez a jovonkre.. mintegy okos es ertelmes befekteteseket teve lemondva a jeleni mamorokrol es kevelygesekrol egy jozan es stabil jovoben remenykedven… persze, mar akinek van erre adott lehetosege, mert van, akinek meg erre sincs, de mar tul nehez e szavak sulya, nem akarnam ehhez azt hozzafuzni, hogy talan olykor-olykor kinyujthatnank a kezunket azon emberek fele, akiknek nincs lehetoseguk nemhogy a jovobe tervezni, de meg a jelenbe sem… vagy ezt mar talan, mint karomlast is veszitek? Hogy ne mondjak ennyi hulyeseget, s ne hordjak ossze ennyi hadarsagot?

Persze ezen orszag is, ha ezen a szinten folytatja a dolgait, velemenyem szerint hamar elszegenyedik… mert itt is a tulfogyasztas a jellemzo, mint ahogy ezen argomentumban hallgattam a napokban egy keszult mp3-at Magyarorszagon Magyarorszagrol, amely weboldalnak a cimet, most es igy, a lehetosegeken kapvan szivbol ajanlom mindannyiotoknak: www.tzaddik.extra.hu .

Nem lehet sokaig eloremenni adossagot adossagra halmozva… meg  van egy jo vicc, ami sajnos igaz, amit egyik ismerosunk mondott, aki 30 eves tavlatu kolcsont vett fel: hogy ugyan mi is az a harmic ev, ugy elszall, hogy eszre se veszem… (csak ott a balhe, hogy az illeto meg be se toltotte a harmincadik eletevet!)- mi  vigyorogtunk ezen a beszolason, de sajnos nem vicc, hanem igy gondolkoznak sokan… s mi jot hoz ez, foleg, hogy ezen fiatalembernek mar most gerincproblemai vannak,s  maganvallalkozokent nem fogja birni huzamosabb ideig, de a kolcson az olyan jelentos meretu, hogy egy fizetes csak arra megy el!

Azt gondolom, hogy az anyagiak es jollet szeretete, s kivanata eros osszefuggesben van az egeszseg temajaval kapcsolatban.

Velemenyem szerint fontos lenni – nem mondom, hogy nap mint nap, de surun – magunk korul korbenezni, s meglatni mindazt a jot amink van! Mert sok jonk van! Kezdve az elettol, az egeszsegtol, minden egyes ember megnezheti azt, hogy mi veszi korul, most, ma, amikor van, akkor kell megbecsulni a dolgokat, s nem egy nap raebredni arra, hogy volt egykor valamim, amit addig eszre se vettem, mig volt, s most, hogy hianyzik latom, hogy milyen jo is volt, amikor volt… kar a multert jajjgatni, s azt siratni… immaron a mult az mult, de lassuk meg a jelenben mindazt a jot, ami bennunket korulvesz, s arra koncentralni a figyelmunket, hogy mikeppen lehetne jol hasznalni, s megbecsulni a jelennek az aldasait, mindaddig, amig van, mert egyszer nem lesz… vagy talan igen? Vagy a sok pillanatnyi dolgok kozott azon kincseket keresni, amelyek orokre megmaradnak…?

... AZ AGYERELMESZESEDES ... 

 Amelynek elolvasasa utan rajottem, hogy mindenfelekeppen nincs mentsegem a dieta ellen, mert nem mondhatom azt, hogy nekem ez igy jo, a ferjem elfogad ugy ahogy vagyok, jol erzem magam a boromben, egeszsegileg megvagyok, NINCS MENTSEG! Meg akkor se ha fizikailag nem latszik! (jo kezdes, nemigaz? Ha mar igy kezdem, akkor ki tudja, mirol is akarok irni!!! ;-)  )

De meg kommentelhetnem a vegtelensegig, mert ezzel kapcsolatban egy csomo gondolat felmerult bennem, de megis inkabb megprobalom magamat a konyvben elhangzottakhoz tartani:

 Az agyunk eloregedeserol beszel, ami emlekezet kihagyas, zavarok, a dolgok helyzetek valos megvizsgalasanak a csokkenese, a fantazia leszegenyedese, majd szep lassan korulottunk levo vilaggal valo kontaktus elvesztese, lecsokkennek az erdeklodesek es a latohatarok (ahogy ezt a prof fogalmazza)… persze itt az oregkorban vagyunk mar… de azt mondja, hogy ez a folyamat mar egeszen a magzati allapotban kezdodik (!), s mar akkor es ott fontos az, hogy mivel es hogyan taplalkozik az anya, aki a kicsit hordja a szive alatt! Persze en csak nagyvonalakban szamolok be a leirtakrol,

-          Ne mondjunk  le a kornyezetunkbe valo beintegralodasrol:     azaz, hogy fiatalon tartsuk az agyunkat, szukseges hogy allandoan dolgozzon. Evegett jok a hobbik, hogy az ezer napi es allando teendoinken tul legyen valami ezektol teljesen eltero, amivel foglalkozunk, mint pl zene vagy festes vagy sakk-jatek valami sport vagykezimunka, amelynek amikor egyszer a mar nyugdijas korban ero ember “dedikalhat” (nos en itt nem fuzom hozza a sajatomat, sem azt, hogy en mit ajanlanek, vagy arrol sem beszelek, hogy a mai felnottek egyre komorabb arccal gondolnak bele abba hogy egyre magasabbak a nyugdijas evek, lehetne sok mindent hozzafuzni, de inkabb ahelyett hogy kiternenk mindenfele argomentacioval, hallgassuk azt amit szamunka mondhatna ez az uzenet, s ha nem mond semmi ujjat, s mi mar ekeppen tesszuk, akkor oruljunk ennek, s folytassuk ebben, ha meg mond valamit, ahelyett hogy felredobnank, mint valami szamunkra elerhetetlen, probaljunk mar ugyan tenni valamit …) tehat ez arrol is szol, hogy az idosebbek megtanuljanak mit kezdeni a hirtelen rajuk zudulo szabad idovel, s ne zarkozzanak el magukban, hanem legyen valami tennivalojuk, mint kerteszkedes vagy horgaszat, tanc, sport. Mint ahogy mas orvosok is megallapitottak a kenyelmes “ulos” s minden mozgas nelkuli elet jelentosen hozzasegiti az “elbutulast”

-          Hamis az, hogy az asztalnal nem oregszik az ember:     sokan tultaplaltak vagyunk, tehat mint jo alanyok a tulsulyra, amely az elso pont az arteriak elmeszesedeseben. Gazdagabban eszunk mint egykor, de kevesebbet energiat dolgozunk fel (hiszen mar minden elgepiesedett). A szerzo mondja, hogy meg kellene tanulni nem az etelbe folytani a problemainkat, s ne mergezzuk magunkat agyon a kulonbozo szofisztikalt etelekkel, amelyek szinezokben es kemia hozzatevokben gazdagok…

1, legyenek az etkezesek kis adagokban tordeltek (mint ahogy a sulyemelok is mondjak, 5-6 etkezesre tordelve mindazt, amit egyebkent 2-3 alkalommal elfogyasztunk).   

2, termeszetes, egyenes, egyszeru etkezesek, azaz minel inkabb elhagyni a zsiros eteleket, amelyek allati eredetuek, a sovany tejet, sajtot, hust es halat valasztva, s gazdagon fogyasztva a friss zoldseget s gyumolcsot, s azt irja, hogy ugyanugy a tesztat, kenyeret, a rizset is limitaltan fogyasszuk.   

                                                                                                                                                               3, a nyersen es rostokban gazdag etelek elonyben reszesitese egyreszt elosegiti a vitaminok boseget, masreszt meg szabalyozza az emesztorendszer helyes mukodeset, s lecsokkenti a zsirok jelenletet a verunkben, vedi a majat                                            4, erosen limitalni az alkohol, a kave, s az eros teak fogyasztasat.                                                                  

5, lecsokkenteni vagy lehetoleg elhagyni a cigerettat, legfokeppen ures gyomorral: a nikotint  a nyalon keresztul beszivja az emesztesi cso, ekkeppen osszeszukiti a csoveket, az artekiak egeszsegenek a rovasara, amely felgyorsitja az azok megmerevedeset…

 Gyogyszerek: idegrendszer, vagy vercsovek? Az agyunk bosegesen korbe van “olelve” egy suru halozatbol osszeszovott miniatur arteria-fele vercsovekbol, amelyek hozzak bosegesen a nutritiv anyagokat tehat az arteriaszklerozis (azaz elmeszesedes- gondolom, igy fordithato) kemennye, suruve, “gubancossa” teszik, amelyek akadalyozzak a nutritiv anyagok korforgalmat, igy a sejtek “szenvedesehez” vezetnek. Mikent irja a konyv, megis lenne valamifele modja ennek a bajnak a gyogyulasara, meghozza egy olyan gyogyszerrol (sot nem is gyogyszernek hivja, hanem naturalis anyagnak)amely az agysejthez hasonlo felepitoanyagokbol all, s igy elkerulve a vercsoveket, amelyek immaron mar veglegesen es visszafordithatatlanul bemeszesedtek, igy egyenesen az agyra lenne hatassal… de igazabol nem errol szeretnek, ha valaki erre a pontra jutott, remelhetoleg talal olyan kedves kozeli rokonokat, akik torodesukkel es kozelsegukkel probalnak ezen problemakkal akar az orvoshoz is fordulni (?), de en inkabb meg az elozmenyeknel maradok, tehat, annal a mottonal, hogy jobb megelozni ezen problemakat…

-          Mikent biztosithatunk egy jo lemenetelu  elmei oregedest?:   

1,  mar magzatkorban szukseges, hogy az anya helyesen taplalkozzon

2, az etkezesi szokasainknak helyeseknek kell lenniuk

3, az alkoholt es a cigerettat mint valos drogokat kell elkonyvelnunk, amelyek elorehaladvan az idovel megolik s elnyomjak az idegsejteinket, s az agyunkat.

4, szukseges idokozonkent egy kis szunetet venni a mindennapos stresszes rohanos vilag ugyei bajaibol… eteren is szukseges hogy meglegyen az egyensulyunk

5, jo es szukseges a rendszeres sport, fizikai munka, meg a nyugdijba erkezes utan is!

6, erdeklodesek, tarsadalmi eletben valo resztvetel, beszelgetesek, diszkussziok, a jeleni kulturalis eletben valo jelenlet

7, hobbyk, mint kezmuvesseg, kollekciok, vagy mas egyeb..

8, a lustasag es a hanyagsag elkerulese, s egy bizonyos pontig hasznos es jok a kulonbozo problemak, s az azokkal valo szembenezesek, s azok megoldasanak a keresese, amelyek igy segitenek abban, hogy ne lustuljunk el

9, elhagyni az egoizmusunkat, amely beszukiti a latohatarunkat, s megtanulni masok segitsegere es szolgalatara is lenni: ez egy jo mod arra, hogy aktivan es rugalmasan megtartsuk elmenket, akkor is amikor nincs kulonosebb sajat gondunk, amely megoldasra var.

10, fontos tudni az ezen temahoz tartozo legujabb fejlemenyeket, kulonoskeppen azoknak akik mar ebben a korban vannak..

Nos, ezzel zarnam, remelem tetszett, s hasznos szamotokra is ez a kis “izelito”! udv mindenkinek!

Orvos a csaladban

Ezt a cimet adom ez irasnak, mert tegnap a kezembe otlott egy e cimu konyv , legalabbis en igy forditottam, (iro: Pier Gildo Bianchi), amiben az egeszseges elet alapgondolatairol ir, vagyis az alapvetoen felmerulo betegsegek egeszsegugyi problemak leirasarol, kezeleserol, s elkeruleserol szol, amely hasznos tanacsokkal szolgalhat, ugy gondolom mindannyiunk szamara,  folyamatos es konnyen ertheto kifejezesekkel (!)

Igy gondoltam, hogy adok belole egy kis “izelitot”, hatha masokat is sikeresen lesokkolhatok ezekkel a sorokkal  ;-)

Persze tobb temat is erint, mint peldaul hogy a fejfajas az nem egy betegseg, hanem egy “jelzes” , s sokszor annak az eredeti oka mashonnan ered, mint latasi zavarokbol s egyeb masbol, tehat ahogy a professzor ur irja, nem tesszuk jol, ha ezt egy fejfajas elleni gyogyszerrel elcsitijuk, legfokeppen ha surun jelentkezo problema, bizony el kell vele menni ellenorzesre, s felderiteni azt, hogy mi ennek az oka…

De ket tema van,  amirol szeretnek beszamolni, amely alol ugy gondolom, hogy nem buvik ki senki:

az elso, a fogak, amelyrol mondja, hogy fontos dolog rendszeresen ellenorizni, s meg a kezdeti kicsi es apro lyukaknal megallj-t mondani, mert ha hagyuk elorehaladni, azt, akkor azon fogakat hamarosan mar mintegy csak diszkent hordhatjuk, mivel a fog lyukasodasat elorevivo bakteriumok gyorsan haladnak elore azon munkalataikban hogy “kiirtsak” az akkor meg csak megtamadott fogat, s a fogak hianyossaga az egesz szervezetunkre kihat (ugye az emesztes, s a jol megragott falatok ugye…).

Meg  minden etkezes utan a fogkozi fonal (vagy hogy is mondjak magyarul, remelem ertitek, hogy mit akarok ezzel mondani)has0znalata, meg a fogkefe fogkrem… sot az esti orakban, ahogy az iro tanacsolja, 8-10 percig tarto fogmosas(!), tehat ha tehetitek, akkor ajanlom az elektromos fogkefe hasznalatat!

E sorok olvasasara azonnal felhivtam a fogorvosomat, hogy a jovo heten ossze tudunk-e hozni egy randit vele, meg a fogsorommal :-)

Tehat, ne hanyagoljuk el a fogainkat: rendszeres ellenorzes, a fogkozi fonal hasznalata(amit keves penzert be lehet szerezni, s valoban egy szempillantas alatt kiszedi mindazt ami az ember fogai kozott marad), fogkefe es fogkrem!

Az elkovetkezendo par sorban ossze akartam foglalni egy-ket, word-ben megirt gondolatokat...  

   KUZDVE KUZDJ, S BIZVA BIZZAL… 

     Mik azok az egeszseges ertekek, amelyek megerik az efajta “veres” kuzdelmet, s  “vegtelen” bizalmat?

-          Sajnos sokszor e kuzdelmet  csak fizikailag ertik, sot meg fizikailag sem, mert ha valoban szemunk elott tartanank a fizikai egeszseget, akkor biztosan nem tomnenk allandoan a gyerekeket a sult krumplival meg a kolaval, s nem az lenne a legfobb gondjuk, hogy a gyerek az utolso divat szerint megfelel-e a vilag elvarasainak. Az lenne a legjobb, hogy egyszer felnott koraban visszaemlekezhessen az a gyerek, s azt mondhassa, hogy koszonom a szuleimnek, hogy szamomra egeszen kicsi koromtol fogva megtanitottak az egeszseges eletmodot, s nincsenek ezzel kapcsolatban gondjaim, szamomra ez egy teljesen normalis eletforma, mindenfele nehezseg es lemondas nelkul mindig az egeszseges dolgok mellett tudok donteni… vagy az immaron felnottek keservesen sirnak, vagy  hatalmas kuzdelmekkel kell hogy felallitsanak vagy visszaallitsanak egy rendet, amelyet gyerekkorban kellett volna magukeva tenni, amikor nem jart volna ennyi kuzdelemmel annak magaeva tevese…

-          Megszunhetne sok olyan kuzdelem, amely ahelyett, hogy a javunkra valna, karunkra van, s ennek lemondasaval nyernenk energiat, idot, amelyet nyugalomban es bekeben tolthetnenk, ahelyett, hogy allandoan a levegobe vagdosva kuzdjunk a semmiert…

-           Sokszor azert kuzdok, hogy bizva bizzak! Kuzdok a turelmetlensegem, a hitetlensegem, az egoizmusom ellen! S bizom a turelem a hit a szeretet magameva teteleben... kuzdunk azert hogy magunkeva tehessuk az Isten igereteit, kuzdunk azert, hogy ne a vilagi aradatok legyenek azok amelyek sodrasa visz bennunket magaval, kuzdunk bizonysagunkert, hogy az erintetlenul megmaradjon, sot nojjon. Kuzdunk es sokszor kuzdve kuzdunk. De ezen kuzdelmek meghozzak a maguk gyumolcset, s sokszor megvan azon oromunk, hogy e gyumolcsoket mi magunk is megkostolhassuk! Bizok es bizva bizok, mi tobb meggyozodesem is, hogy jelenlegi kuzdelmeink is meg fogjak hozni a maguk gyumolcset a maguk idejeben! S bizonyosan e kuzdelmek egy egesz eleten tarto kuzdelmek lesznek, de e kuzdelmeket mind a jovo remenysegeben remenykedem tenni!

       A SZERETET…

A Biblia, az nem az emberekrol szol, hanem Istenrol, Annak mondandojarol, bizonysagarol az emberek fele… ez nem egy konyv ami az okos, szep, ugyes, ertelmes, rendes embereket sorolja fel es irja le, hanem bizonysag Istenrol, igen, emberek altal is, de ezen embereknek az volt es van elsosorban az erosseguk hogy a hituket Istenbe vetve eltek a mindennapjaikat itt a foldon, s tanuskodtak mindarrol amivel Isten szamukra megmutatta, kijelentette Onmagat!

Ugyanigy a szeretet is, amelyrol a Bibliaban olvashatunk, elsosorban Isten szereteterol beszel es szol, s nem is mi vagyunk azok akik tokeletesedunk a szeretetben, hanem maga a Szeretet az, aki bennunket tokeletesit szeretete altal!!!

Nem emberkozpontu uzenet ez,  ahol az ember onszantjabol leszall “tronjarol”, s atadja Istennek a vezetest…

Kozlekedes

Mint ahogy sok mindenben vannak kulonbsegek, igy a kozlekedesben is, legalabbis aszerint amihez en viszonyithatok.
Itt a buszok azok nem olyan jol szervezettek, s igy emellett mukodnek “taxinak”nevezett, kisbuszok, amelyek ezen felul biztositanak mas utazasi lehetoseget, azzal a kenyelemmel, hogy egy kicsit tobbert oda visz ahova te akarod, amit legfokeppen az idosebbeknek jelent elonyt. De az esti orakban sajnos nemigen van jarat, ami vegett vagy eppenabbol kifolyolag, hogy az auto a legfobb kozlekedesi eszkoz…
A falu, ahol lakunk az 12 km-nyire helyezkedik el a varostol (amely e megyenek a varosa), tehat surun akad, hogy bevasarolni, vagy mas dolgok vegett eljutunk a “varosba”. Idezojelesen irtam, mert lenyegeben elegge kis varos.
Tehat idovel szuksegesnek ereztem azt, hogy en magam is beszerezzem a jogositvanyt, hogy ne kelljen allandoan masokat zaklatnom vagy fuggenem kozlekedes szempontjabol…
Az elmeleti resze az konnyen ment, mert kulfoldi leven eleg volt szobeli vizsgat tennem, s eleg sokaig jelen voltam a tanfolyamon ahhoz, hogy a vegen mar valoban tudtam mindent, s konnyu szivvel neztem a vizsga ele… De a vezetes az nem jott be nagyon sokaig, s reszketve neztem a vizsga napja ele, legfokeppen mert meg nem ereztem magamat kesznek arra, de kezdett lejarni a rozsaszin lapom (otthon nem tudom, hogy hivjak), s ez volt az egyetlen es utolso lehetosegem arra, hogy megszerezzem, egyebkent mindent ujra kellett volna fizetni, tehat reszketve meg sirva mentem, mert nemigen engedhettunk meg magunknak ezen feluli koltsegeteket, bar a Franci nyugtatgatott, de hasztalanul … de az oktatom joba volt a vizsgaztatoval, s meg mielott elkezdodott a vizsga, mondta, hogy mintha mar meglenne a jogsim, ugyanis jo hirnevvel rendelkezo oktato, aki nem engedi a vizsgara mindazokat, akik nincsenek megfeleloen felkeszulve, de en annyira feltem, hogy leginkabb ez lett volna ami megbuktat… nagy megkonnyebbulesemre megiscsak meg lett… de utana meg sokaig feltem a kormany moge ulni… talan akkor lett nagyobb biztonsagerzetem, amikor egy peksegnel kezdtem el dolgozni, soforkent, kenyer szallitasi “service” – ami adott arra lehetoseget, hogy gyakoroljam, s magameva tegyem a vezetest.

Munkaido

Nos, az elozo mondokam elegge rovidre sikeredett, tehat gondola, hogy akkor egy csomoba kotom mas beszamolokkal egyutt.
A postak csak delelott vannak nyitva, az iskolak 6 naposok, szombaton is (!), mig a boltok nyitvatartasi ideje 8-13; 17-20-ig, tehat belefer az ebed utani piheno, s nyaron , augusztusban bezarnak az uzletek, s szinte minden megall, szunetel, a partok eltelnek a turistak tomegeivel…

Fozes
Nem is kell mondanom, hogy a kezdetekben ez egy balhes ugy volt szamomra. Bar mar nem voltam teljesen jaratlan a temaban, de csak a Magyar konyhaban kezdett lenni nemi jartassagom, igy ki kellett tanulni a legalapvetobb dolgokat az olasz konyhaval kapcsolatban, mint peldaul a tesztafozes ( amit a magyar altalaban tulfoz)! Ugyanis meg kell, hogy legyen a megfelelo kemenysege a tesztanak, amely lehet valtozo attol fuggoen is, hogy milyen teszta, meg milyen szosszal van talalva…
Errol most eszembe jutott, hogy egyszer apaeknal, amikor legutobb otthon voltunk keszitettem vajas rizset, amit itt szoktunk eleg surun enni, meg finom is, ami otthon a kutyanak sem kellett, a szo szoros ertelmeben! Amin akkor jot nevettek, legfokeppen apa, aki mar akkor huzta a szajat, amikor az asztalra tettem, megha nem is szolt semmit.. de viszont azon elcsodalkoztam, hogyhogy nem lett jo.. pedig mindent a szokasos modon csinaltam, de megsem olyan volt az ize, amilyennek lennie kellett volna… talan mert a hozzavalok magyarok, meg talan a viz meg a so is mas? De ugyanez igaz a magyar etelekre is. Itt kinnt sohase lesz ugyanaz az ize, megha ugyanazokat a hozzavalokat is hasznalom (persze az itteni boltokbol veve). De az olasz izekkel kapcsolatban nekunk is megvolt az otthoni tapasztalatunk… mintahogy koztudott, az olasz, az pizzas nep, s egyszer eltokelten a pizza mellett dontottunk, pontosabban a Pizza Hut-nal, ahol en vigyorogva neztem a Franci arckifejezeset, mikozben a centis vastag pizzaszeletet hoztak. :-) tehat vannak kulonbozosegek, bar a lenyeg mindig mindenutt ugyanaz, de a legjobb mindig az adott orszagnak az adott kinalata , ugyanugy mint az adott evszaknak az adott gyumolcsei es zoldsegei a legizletesebbek, s a legolcsobbak!!!
(Amit a Franci Magyarorszagon ertekelt az a savanyu uborka, meg az almale, meg voros szolole volt!Meg persze a madartej, meg a palacsinta, amelyeket a rokonok direkt neki keszitettek!)
De sokszor ezek a kulonbozosegek nagyon szorakoztatoak tudnak lenni, amikor az olasz temperamentus es a magyar osszetalalkozik… s szep emlekeim fuzodnek ehhez, hogy mennyit vigyorogtunk az Andieknal, ok vigyorogtak rajtunk, legfokeppen a Francin, mi meg azon, hogy mondandonk az o szemszogukbol – meg sokszor az en hibas forditasommal – nem ugy sult ki, mint ahogy kellene… persze hozzateszem, hogy a ferjem az nagyon szimpatikus es vicces, s nem unatkozik mellette az ember. Persze ezen kulonbozosegek maskor tudnak hatarokat is huzni ket ember kozott.

Koszonom a latogatasokat,

s nem olyan egyszeru dolog blogot irni, mint ahogy gondoltam volna - nem mintha nem lenne mondandom, de hogy az mindenkinek olvashatova tegyem, abban akad  nehezsegem.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Edemlegend valasza megvalaszolasra var:
Orommel latom fiatalkori lenduletedet, de idovel valtozik az ember, nem akarja mar meghoditani a vilagot vagy felfedezni az elrejtett kincset egy titokzatos szigeten (persze, ez csak egy elvont pelda, nem terad ertem!), s szerintem legtobbunk a felnotte valas folyamataban felfedezi mindazt ami igazan fontos az eletben, s mindaz ami igazan fontos az eletben, az az ugynevezett “mindenkinek adott ertelem” szintjen van … ez egyaltalan nem azt jelenti, hogy lejjebb adjuk a szintet, hanem fejlodunk, erunk, realisabbakka leszunk, mivel a hetkoznapokban realis dolgokkal helyzetekkel kell nap mint nap szembeneznunk, s vallalnunk az azokkal jaro felelosseget…
Jo okosnak meg ertelmesnek lenni, de nem mindenkinek adott talentum, hogy az atlagnal magasabb legyen az IQ-ja, s  akinek ez adatott jol teszi, ha azt nem dobja el, hanem hasznalja, s jol hasznalja, de ez nem jelenti azt, hogy folotte van a vilagnak… ha tobbre tartja magat az alacsony IQ-ju embertol, akkor teved! Meg ugye a “bolcsesseget” sokfelekeppen fel lehet hasznalni… es sokszor az ember az ertelmet a rosszra hasznalja… sok bolcsesseggel rendelkezni sok felelosseget is hoz magaval; mig az egyszeru ember keves dologra gondol, a bolcsebbnek eteren tobb gondolata, igy problemaja is van, s jobban eszreveszi a dolgokat, igy tobb fajdalma is… tehat aki bolcs, az nem hinnem hogy ezt nagyon fitogtatna, mert tudja azt, hogy mennyi de mennyi felelosseg es problema is jar ezzel…
A Biblia, legfokeppen a Peldabeszedek konyve, beszel a bolcsessegrol, de nem egy intellektualis szintrol van szo… ennel egy sokkal melyebb jelentessel bir … ahol a bolcsesseg egyutt van az igazsaggal, a beke kovetesevel, az Istenfelelemmel…
Hogy a Biblia az egyszeru emberek nyelven szol? Hala az Istennek, aki elott minden ember egyenlo, s aki nem tesz kulonbseget a fekete a feher, az egyszeru es a nagy IQ-val rendelkezo, a takaritono es a kutato kozott!!!! Micsoda hatalmas uzenet ez! Hogy valoban egy olyan nyelven fogalmazodott a Biblia, ami ma is idoszeru es fontos bolcsesseget tartalmaz, hogy mindenki szamara elerheto, s nincs szukseg arra, hogy “magasabb szinten levo” emberek azt kisajatitsak, s annak tudasat csak a magajukenak tudjak, s ezzel a nepen uralkodjanak!!! Nem!! Isten a nepeknek es a nemzeteknek szol, Igejet hatalmas bolcsessegeben ugy fogalmazta, hogy mindenki szamara vilagos legyen!
Isten Igejenek a celja nem az, hogy intellektualisokat kepezzen, hanem hogy eletet adjon!!! S Jezus amikor eljott a foldre, nem tett mast, mint megmutatta az Isten akaratat, szeretetet, azt a szeretetet, amelyet mindenkinek van lehetosege magaeva tenni… s nemcsak az egyszeru emberek nyelven szolt es szol ma is, hanem mindenkinek!!! Mert Isten eletre hiv, s eletet ad… de itt mar egy olyan fogalomhoz erkeztunk, amit az ember nem kepes ertelmevel, bolcsessegevel felfogni, Isten kegyelme tulszarnyal minden emberi bolcsessegen!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

De folytatom vagy inkabb elkezdem a “nagykozonseg” fele valo irasomat, bar lehet, hogy jobb is, ha kevesen vagytok, mert elszorul a szivem, amikor arra gondolok, hogy osszehozzak egy ertelmes irast, amelyben dolgaimrol irok a megfelelo kereteken s hatarokon belul. :-)
Gondolok a hazamra, a csaladomra, ismeroseimre, a baratokra… bar nosztalgiazni nem nosztalgiazok, a helyem az a ferjem mellett van, s a falum az meg itt, ahol elek… ezt onnan is tudom, hogy amikor legutoljara otthon (Magyarorszagon) voltunk, amikor visszajottunk es beerkeztunk a faluba, akkor az az otthon, edes otthon erzes fogott el, ami szamomra is meglepo volt… bar ez mar a 10. eve, hogy kinnt vagyok, s immaron tobbeket ismerek itt, mint az egykori asotthalmi faluba… bar jobban szerettem a Baranya megyet, talan avegett is, hogy sok szep gyerekkori emlekem mind ott volt… de hat idovel valtoznak a dolgok, s valtoznak a helyek es a helyzetek, s valtoznak az emberek, sokszor visszaterunk multunk egy pontjara, abban remenykedve, hogy ujra megelhetjuk azt a multbeli oromot, de nem, mindez csak onamitas. S amikor egymastol tavol eljuk az eleteinket, raadasul meg mas orszagban is, akkor szukseges ujra meg ujra megismerni a masikat, s bemutatkozni is, mert valoban valtozunk idovel… az elso evekben, amikor hazautaztam Mo.-ra, akkor mindig az volt az elso dolgom, hogy megtoltottem tudomet az otthoni levegovel, meg az is kulonbozik… az ittenit olyan nehezebbnek talaltam :-)
A Franci meg azon almelkodott mindig, hogy Mo.-on minden nagyobb !! nagyobbak a tehenek, a disznok, nagyobbak a zoldsegek, mint pl a repan almelkodott, hogy mekkorakra is nohetnek, s talan avegett, hogy itt nagyobb a szarazsag, s nyari idoszakokban minden szaraz, s allando tuzveszelyek vannak… igy vannak kulonbsegek a gyumolcsok fajtajaban is: mig itt terem a fuge, a narancs, ugy otthon meg teli eheti az ember a hasat az eperrel, a meggyel meg a cseresznyevel!!!
Ugyanugy mindenben megvannak a kulonbsegek: mint pl az etkezesi szokasokban, az itteni tipikus mediterran konyha, a leves helyett a teszta, a zoldseg az meg nem koret, hanem maga egy “fogasnak” szamit, kulon van fogyasztva, s egy komplett ebedet altalaban a gyumolccsel zarjak…
Az alap nem a hagyma, az orolt paprika meg a petrezselyem, hanem a paradicsomszosz , a fokhagyma meg a bazsalikum. A zsir helyett olaj. S a salatakat sem ecetes level izesitik, hanem olajjal… nem ismerik a kaprot, sem a dunsztolt uborkat, sem a savanyitott kaposztat… es nincs az a sokfajta paprika, mint otthon, viszont vannak kulonbozo fele paradicsomok… itt nem a tulipantok, jacintok, narciszok sokasaga illatozza be a levegot, hanem a kulonbozo, meg vadon is novo fuszernovenyek, rozmarinok, baberfak, lavandulak, mirtuszok illatfelhoje jellemzi. Nem a magas lombos erdok, hanem az alacsony szeltol formalt bokrok kepei ovezik a tajat… nem a siksagban szeltol mozgatott kalaszok, napraforgok, meg kukoricak, hanem a koves dombos taj legeloi, olivai, parafai, s articsoka ultetvenyei… nem a liba, kacsa es egyeb szarnyasok, hanem legfokeppen birkanyajak, s lovak… a nyari fulledt melegben nem a strandon, hanem a tengerparton gyulnek ossze a barati tarsasagok, s az udulni vagyok serege tolti be a partokat, amelynek turizmusabol jelentos bevetelre tesz (de inkabb tehetne) szert, sajnos itt is a szardok, a magyarokhoz hasonloan sok gazdag reszt engedtek kisajatitani masoktol…
A szardok magukat kulon nepnek tartjak az olaszoktol, kulon nyelvvel, kulturaval, szokasokkal…
Bar gazdasagilag fejlettebb Mo.-nal, de megis azt az erzest kelti az emberben, mintha visszamenne az idoben… ahol meg az asszony otthon marad, s elsosorban a gyereknevelessel s a haztartassal foglalkozik… bar itt is egyre inkabb kihaloban van ez… meg az utcakon felfedezhetok az idosebbek koreben, hogy tradicios oltozetet hordjak…

Hat egyenlore ezzel a kis izelitovel zarom soraimat.

Udv mindenkinek!