Visszatérve a még egykor felvetett argomentumhoz, időközben én is eljutottam a fogorvoshoz...
még akkoriban mindjárt felvettem a kontaktust a dokival, de kihagy neki egy kicsikét a memóriája, mert vissza kellett volna, hogy hívjon, de nem hívott vissza, így elmaradt az azonnali „találka”, mígnem rá egy hónapra, ha nem többre, letört az egyik fogamból egy darab zománc, ami arra késztetett, hogy azonnal elmenjek vizsgálatra, de közben meggyőzött a Franci, hogy az ő dokijához menjek. Én akihez előtte jártam ismerősöm, s evégett is, hogy inkább hozzá akartam menni, de a Franci dokija az meg valóban jó orvos, s mivel nőtt egy fogam a szájpadlásomon plusszban, amire az én dokim a fogszabályzót javasolta, ami sok idővel és pénzzel jár, így beleegyeztem abba, hogy ehhez az új orvoshoz elmenjek, mivel szerettem volna ezzel kapcsolatban hallani egy profi véleményét.- ami meg az volt, hogy igen, miért is ne lehetne kihúzni, sőt... de közben meg kiderültek más dolgok is... egyik fogamról amelyikről az immárom volt fogorvosom azt mondta, hogy még kicsi a lyuk, várjunk annak a tömésével, nos épp azt kezelem, ki kell idegteleníteni (vagy hogy mondják), tehát lényegében egy csomó plussz munkát, s egy egykor ép fog elhalását köszönhetem előző orvosomnak... tehát mennyire fontos a rendszeres ellenőrzés egy megbízható és jó doktornál!!!
S mivel már rég írtam, s ígértem, hogy azért beszámolok az itteni dolgokról, hát legyen!
Itt tombol a fülledt meleg, s sokszor még az éjszakák is álmatlanul telnek emiatt... s az időjárásjelentés szerint várhatóan ez lesz a jellemző mind júliusban, mind augusztusban...
Akadt egy hetes „földi” munka, az articsóka gyökerét szedtük fel, ugyanis az megsokasodik, s egyből 4-5 is lesz, amit felszednek, megtisztítanak, egy részét eladják, egy részét meg újraültetnek. Tehát egy időben ezzel voltam elfoglalva, ami mégha csak 6 órás munka, de mégis kiszívja az ember energiáját, s fáradtan nem találok ihletet arra, hogy alkossak (s az írást is az alkotások közé sorolom :-) )
Aztán meg az újdonság, hogy egy itteni étterembe hívtak helyettesíteni (esküvői alkalmakon), s nem lenne rossz itt dolgozni, mert 5 percre van tőlünk, s bár hétvégenként lenne a munka leginkább, de az egész hetem szabad lenne, míg a kereset a végén felérne annyival mintha hétközben dolgoznék félidősen.. persze ezek csak ilyen gondolatok, amelyek addig állhatnak fenn, amíg Franci nem talál valami állandót, mert engem idegesítene az, hogy hétvégén, amikor együtt lehetnénk, akkor én meg dolgozni megyek... tehát mégis inkább valami másra pályázok, de amíg nincs más, addig, nos, megelégszek azzal ami van... mellesleg örömmel nézek magam elé, hogy sokszor mégha keskenyke utacska, de van egy ösvény, s magam elé nézve láthatok egy utat, amely a mienk, amelyet lépésről lépésre felfedezhetünk, ahol megvan minden szükséges...
mint egy labirintusban, ahol megvan az adott útvonal, de ahol útközben fel lehet szedni bizonyos kincseket, amelyek szükségesek ahhoz hogy elég energiával kijuthassunk a labirintusból, és persze maga a kincsre találás is bíztató, mert egyben azt is jelenti, hogy a jó úton vagyunk. :-)
