Orvosság, gyógyulás
Olvasván Ádi írását, hogy mely kulcsszavak vezettek blogja kereséséhez, én is megnéztem, s számomra is meglepetést okozott, hogy a kulcsszavak azok az „orvos” és az „agyérelmeszesedés” volt, oly argomentumok, amelyeket, mégha nem is mint szakos ezen témákban, de érintettem.
Hitem és meggyőződésem, hogy az emberi lény az a test- lélek- szellem egységéből áll, s amikor egészségről beszélünk akkor e három rész egészsége az, ami a teljes egészséget adja, tehát testi egészség, lelki egészség, és szellemi egészség, amelyekből pont ez az utolsó tényező, a szellemi lényünk az, amely minket különbbé tesz, s kiemel az állatvilágból, s az fölé helyez.
Tehát e megállapításom is egyértelműen tükrözi, hogy nem hiszek az elvolúciós elméletben (a semmiből létrejöhetett volna véletlenszerűen egy ilyen, a legkisebb mikroszkópikus méretekig is tökéletes élő világ ), amely egy önmagát ateusnak valló ember teoriáján és feltételezésén alapszik, s még reális ésszel is abszurdnak tűnő magyarázatán, amely immár mint elfogadott alapigazság, az embert az állatok szintjén emlegeti, megtagadván annak szellemi létét, amely sokszor az ember frusztrációjának az alapja, amely negatívan befolyásolja mind a lelki, mind a testi tényezőket. (Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy valakinek nem lehetne csak testi betegsége, de legtöbb máj és gyomor problémákat vissza lehet vezetni egészen a szellemiig, ugyanúgy mint a lelki gondok , mint pl. a szerelem állandó hajkurászása, vagy a mások elfogadásának, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés osszesszív keresése is visszavezethető szellemi problémákra.)
Mint szellemi lények van mindannyiunknak lehetősége visszatérnie az eredeteihez, Alkotójához, akinek Szelleme által a mi szellemünk megtalálhatja az egészségét, egységét, helyét, s mindazon betegségeinek az eredetét és orvoslását, amelyek elnyomják, nehezítik és megkötözik a életét,
vagy egyszerűen hogy rátalálhasson, megélhesse és betölthesse életének értelmét.
