Az “orvos a csaladban” irast elsosorban onmagamnak cimeztem, mar ami az egeszszegugyi reszet illeti, s mintegy erdekessegkent szantam ezen oldalra, viszont azt hiszem mindenki szamara elgondolkoztato… persze ha keszek vagyunk egyaltalan arra, hogy meghalljuk annak uzenetet… mivel hogy most nincs itthon bekotve az internet, mentem anyosomekhoz, hogy felrakjam az irast, nagy lelkes lenduletek kozepette, hogy van egy jo tema a kezemben, mikor ott talaltam Antonella-t, egy 40 folotti kedves holgy, mondhatnam akar a baratne szot is ra, mert joba vagyunk, s egyszer-ketszer volt alkalmunk hogy egyutt elmenjunk valahova, meg dolgoztunk is mar egyutt, s munkajaban, velemenyem szerint, egy nagyon tisztesseges ember, aki epp anyosomnal takaritott (ugyanis hetente egyszer jon oda, hogy takaritson), mikozben beszamoltam neki a legujjabb fejlemenyekrol, hogy belekezdtem egy blogba, s igy megosztottam vele ennek tartalmat (legalabbis ez utolso iras temajat), s mikor beszamolom olyan temakat erintett, amelyek rea is vonatkoznak, akkor lattam mikeppen az egyik fulen be a masikon meg kiment az egesz, legfokeppen amikor a cigi elhagyasarol szoltam, s ezt meg is jegyeztem neki, mire o maga is bevallotta, hogy idokozonkent ebben lelkiismeret furdalasa van, de aztan nem tesz azert kulonoskeppen, hogy ezen ahelyzeten valtoztasson… majd szot valtottunk arrol, ami szamomra ebbol a temabol elsosorban megmaradt: az elethez eleg a keves(!!!), ahhoz hogy egeszseges eletet eljunk, nincs szuksegunk sokra! S nem tudnek Magyarorszagon velemenyt alkotni, mert immaron mar tul regota kinnt vagyok ahhoz, hogy a magam boren felmerhessem az otthoni dolgokat, helyzeteket, s amikor meg otthon voltam, akkor nagyon gyerekfejjel nem ezen kerdesek voltak azok amelyek foglalkoztattak, viszont innen, Szardiniarol beszelhetek, s elmondhatom azt, hogy mikeppen is latom az itteni helyzetet es dolgokat, s szerintem itt meg most eleg az, hogy a ferfi dolgozzon! Elegendo lenne csak a ferfi munkaja ahhoz, hogy fenntartsa a csaladot, s biztositsa a csaladjanak a megelheteset, megadja a szuksegeseket a z elethez! De persze ez nem eleg… sem itt, sem masutt… mindannyian tobbet akarunk, s allandoan a tobb a jobb a szebb fele hajlunk, s az allando reklamok szlogenje szerint iteljuk meg azt, hogy mi a jo, s mi az, amit mi is akarunk… itt nem a kapitalizmus ellen akarok hadakozni, inkabb csak a kicsiny csalad egysegenek a szintjen maradok… igaz, hogy igy szuksegesek lemondasok, de ezen lemondasok igazabol nem az elet ellen vannak, nem az egeszsegunkbol s az egeszsegunktol veszunk el ezzel valamit… ha megvan a helyes sorrend… mert ugye sokszor a cigi, a sor, a kave meg a lotto az nem hianyozhat, de mindenfele gondolkozas nelkul lemondunk a gyumolcsrol meg a zoldsegrol …
Hozhatom az itteni peldat, amit a sajat szemeimmel tapasztalhatok, amikor latok bizonyos koltekezeseket, ruhat ruhara halmozva a legujabb divat szerinti markas cuccok megvetelet, amelyeket aztan egy ket felvetel utan rajonnek, hogy nem is all jol rajtuk, vagy a sok gonc kozul nemelyiket fel se veszik, aztan evek multan raunvan, szinte alig hasznaltan megszabadulnak azoktol… (egyeseknek tobb tavaszi kabatjuk van, mint nekem fehernemum!) … sok mas folosleges kiadas, s meghozza olyan kiadasok, amelyekre lenyegeben nincs is szukseguk, meg nem is hasznaljak es eszre se vennek, ha hianyozna, de viszont az a motto, hogy tartsuk a vilagnak a szintjet, hogy masokkal egy szinten legyunk, igy szuksegszeru a sok haszontalan dolgok halmozasa, amelyek sem plussz oromot nem adnak, sem semmifele szuksegnek nem tesznek eleget, viszont amikor periodikusan elerkezik az adofizetes ideje, vagy a felvett kolcsonok havi visszafizetese kamatostul, akkor az arra kenyszerit, hogy ferfi es no egyutt gurizzen a nagy semmiert!!! S amikor szobajon a tema, vagy akar hallom a boltban az ehhez fuzodo beszamolokat, ugye, “miert is ne engedhetnenk meg magunknak bizonyos luxusokat”, “enelkul nem elet az elet”, “megerdemlem”, “megdolgoztam erte”… s eszre se veszik azt, hogy mennyivel bekesebb, kiegyensulyozottabb, egeszsegesebb, jobban beosztott es szervezett eletet elhetnenek, mindenfele kotelekek nelkul, ahol egy csalad intimitasa nem az anyagiakon alapulna, mert az asszony, a haz szive otthon lenne, s megadna azt a szukseges ferjvarast es tiszteletet, ami a haz uranak jar, s mindazt a gondoskodast es figyelmet, ami a gyerekneveleshez szukseges, mindazt a szervezest s egyeb aprobb tennivalokat, amellyel jol fel tudja dolgozni azt a penzt, amit a ferje mint nyersanyagot hazahoz, s ami arra var, hogy a haz asszonya atvaltoztasson csaladjuk meghitt feszkeben, mint elet! Persze, az efajta elet sokszor azt is jelentene, hogy a masnapos kenyeret is megbecsuli az ember, s hogy sok karos szenvedelynek, s a hetente egyszeri kiruccanasnak, meg bulizasoknak talan sokszor nem lenne meg a helye, de viszont van valami ennel sokkalta ertekesebb dolog, amelyre igy, s emodon tudunk ugyelni, s szem elott tartani, ami nem karunkra van, hanem arra is vezet, hogy van vagy lehet a csaladban egy “noverke”, aki ugyel a csalad osszes tagjanak az egeszseges eletere… persze,ehhez kell egy csalad is… de sajnos sokszor megvan ez a csalad, de amikor kozelebbrol annak tagjait megvizsgalod, akkor mintha idegenek lennenek egymasnak…
De visszaterve az orvos a csaladban irashoz, ha valoban azt vennenk, ami az elethez, s az egeszseges elethez kell, s ezen felul mast nem, akkor hirtelenjeben egy csomo plussz penzzel talalnank magunkat, amivel nem tudnank mit kezdeni, s egne bennunk a vagy, hogy azt valamifelekeppen elszorjuk… igen, mert mondjuk ki az igazat, hogy szeretunk koltekezni, s sokszor mindenfele motivum nelkul, mar akkor jol erezzuk magunkat, ha szorhatunk egy kis penzt, veszunk egy-ket hulyeseget, s maris jobban erezzuk magunkat…
Ne ertsetek felre, nem szandekom radikalis szempontokat felvenni eteren, s nem vagyok ellenere annak, hogy ha unnepelunk, akkor terult asztallal unnepeljunk, s nincs ellenemre a csinos ruha, meg egy szep kirandulas, meg egyebek… hanem inkabb csak annyit szeretnek ezzel mondani, hogy jo lenne idokozonkent merlegelni a dolgainkat, egyreszt magunk merlegre allni, s koltsegeinket, vasarlasainkat, eletunket, haztartasunkat, csaladunkat, meg ugy altalaban mindent merlegre tenni, s azt realisan, s oszinten felmerni… milyen nehez is onmagunkat merlegelni, szamomra ez olyan radobbenes szeruen tortenik, mar amikor tortenik… vagy legtobbszor masok velem szembeni elegedetlensege vezet arra, hogy felmerjem onmagamat, vagy meg tobbszor rovid porazra szabott lehetosegeink azok amelyek mint maximum sulykent szolgalnak, amelybe bele kell, hogy ferjenek mindazon dolgok, amelyeket fel szeretnek tenni a merlegre, igy sokszor csak probalkozok, szamolgatok, mennyi is lenne a merlegen, s nem egyszer dontok amellett, hogy anelkul konnyebb lenne a suly, s hogy lenyegeben kevesebb szukseget elegitene ki annal, mint amilyen sullyal rendelkezik.
Jo rendszeresen merlegelni a dolgokat, s felmerni azokat, nem a pillanatnyi oromok mamoratol vezerelve, hanem egy kiszelesitett latasban felmerni , hogy mikeppen hathat ez a jovonkre.. mintegy okos es ertelmes befekteteseket teve lemondva a jeleni mamorokrol es kevelygesekrol egy jozan es stabil jovoben remenykedven… persze, mar akinek van erre adott lehetosege, mert van, akinek meg erre sincs, de mar tul nehez e szavak sulya, nem akarnam ehhez azt hozzafuzni, hogy talan olykor-olykor kinyujthatnank a kezunket azon emberek fele, akiknek nincs lehetoseguk nemhogy a jovobe tervezni, de meg a jelenbe sem… vagy ezt mar talan, mint karomlast is veszitek? Hogy ne mondjak ennyi hulyeseget, s ne hordjak ossze ennyi hadarsagot?
Persze ezen orszag is, ha ezen a szinten folytatja a dolgait, velemenyem szerint hamar elszegenyedik… mert itt is a tulfogyasztas a jellemzo, mint ahogy ezen argomentumban hallgattam a napokban egy keszult mp3-at Magyarorszagon Magyarorszagrol, amely weboldalnak a cimet, most es igy, a lehetosegeken kapvan szivbol ajanlom mindannyiotoknak: www.tzaddik.extra.hu .
Nem lehet sokaig eloremenni adossagot adossagra halmozva… meg van egy jo vicc, ami sajnos igaz, amit egyik ismerosunk mondott, aki 30 eves tavlatu kolcsont vett fel: hogy ugyan mi is az a harmic ev, ugy elszall, hogy eszre se veszem… (csak ott a balhe, hogy az illeto meg be se toltotte a harmincadik eletevet!)- mi vigyorogtunk ezen a beszolason, de sajnos nem vicc, hanem igy gondolkoznak sokan… s mi jot hoz ez, foleg, hogy ezen fiatalembernek mar most gerincproblemai vannak,s maganvallalkozokent nem fogja birni huzamosabb ideig, de a kolcson az olyan jelentos meretu, hogy egy fizetes csak arra megy el!
Azt gondolom, hogy az anyagiak es jollet szeretete, s kivanata eros osszefuggesben van az egeszseg temajaval kapcsolatban.
Velemenyem szerint fontos lenni – nem mondom, hogy nap mint nap, de surun – magunk korul korbenezni, s meglatni mindazt a jot amink van! Mert sok jonk van! Kezdve az elettol, az egeszsegtol, minden egyes ember megnezheti azt, hogy mi veszi korul, most, ma, amikor van, akkor kell megbecsulni a dolgokat, s nem egy nap raebredni arra, hogy volt egykor valamim, amit addig eszre se vettem, mig volt, s most, hogy hianyzik latom, hogy milyen jo is volt, amikor volt… kar a multert jajjgatni, s azt siratni… immaron a mult az mult, de lassuk meg a jelenben mindazt a jot, ami bennunket korulvesz, s arra koncentralni a figyelmunket, hogy mikeppen lehetne jol hasznalni, s megbecsulni a jelennek az aldasait, mindaddig, amig van, mert egyszer nem lesz… vagy talan igen? Vagy a sok pillanatnyi dolgok kozott azon kincseket keresni, amelyek orokre megmaradnak…?
